Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 20. (Kaposvár, 1989)

Géger László: Tanácsok és termelőszövetkezetek Somogyban (1950. június—1953. június)

adatok, hogy hányan léptek be a szövetkezetbe másokat ért inzultus hatására, és hányan váltak a „meggyőzés" eszközeivé. Nem vitás, hogy a tagfelvétel, a tagosítások, a zárszámadás és a munkaegységszámítások alkalmával tömegesen ért embereket sérelem. Úgyszintén sokakat ért sérelem a szervezések során, és az egész magyar mezőgazdaságot érte sérelem a begyűjtések miatt. Ezek a sérelmek soha nem kerültek orvoslásra, még akkor sem, ha a mezőgazdaság 1962. utáni látványos* eredményeit nézzük. Utólagos eredmények, a cél nem szentesítheti az ahhoz vezető eszközöket. És akkor a börtöneikről, internálásokról még nem is szóltam. A korszak egyik legsúlyosabb bűncselekménye a tszcs elleni izgatás volt, amelyért 2 évtől 10 évig terjedő szabadságvesztést lehetett kiszabni. Összességében: a tsz-szervezés legális, elfogadható és tömeges módszereit a tanácsok alkalmazták. Ők vitték a munka oroszlánrészét, a munka dandárja a vállukon nyugodott, és a kudarcokért is ők viselték a felelősséget. A későbbi megítéléstől és a mezőgazdaság mai helyzetétől függetlenül - amelyért nem a termelés kollektivizálása a felelős - a mezőgazdaság kollektivizálása szükségszerű és progresszív lépés volt, ezzel természetesen nem igazolhatjuk az annak során elkövetett jogsértéseket. A mezőgazdaság felvirágzása egyébként is egy másik politikai vezetés alapjaiban más szövetkezeti politikájának eredménye volt, amely nem kérdőjelezi meg a szövetkezeti mozgalom előnyeit. Türelmes politikával, az önkéntesség tiszteletben tartásával, a szakértelem megbecsülésével, a jogsértések mellőzésével sokkal hamarabb lehetett volna látványos eredményeket elérni. További kutatások feladata, de a jelenlegi adatok mellett ezek a megállapítások a kollektivizálás egész korszakára is elmondhatók.