Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 20. (Kaposvár, 1989)
Géger László: Tanácsok és termelőszövetkezetek Somogyban (1950. június—1953. június)
a gátlástalan falusi terror (minden negyedik parasztcsalád bírói-rendőrségi zaklatása, több mint félmillió falusi elítélt 16 ) eszközeivel úgyszólván lehetetlenné tették. Ennek ellenére csak a parasztság egynegyede csatlakozott a létrehozott termelőszövetkezetekhez. Tömegesen menekültek el a falvakból, 1 millió hold földterületet megműveletlenül hagyva. 1 ' Az elméletileg ugyan tagadott, de a gyakorlatban annál inkább erőszakolt „szocialista eredeti tőkefelhalmozás" jellegzetes jegyeként a felhalmozási ráta 5-6 százalékról 30 százalék fölé ugrott, a beruházásokban az ipar részaránya 15-ről 55 százalékra nőtt, miközben a mezőgazdaság részesedése 13 százalékra csökkent. 18 A „szocialista eredeti tőkefelhalmozás" feszített-erőltetett fejlesztési politikája és szigorúan dirigált hadigazdasági rendje minden területen, a gazdaság mellett a társadalomban és a politikában is együtt járt a konzisztens, bürokratikusán centralizált működés megvalósulásával. Nemcsak a tervezés, hanem a szocializmus úgyszólván általános „utasításos rendszere" jött létre, melyben a monolitikus párt uralkodó vezérkarának (és nem is a vezető testületeinek) utasításait erős központi apparátus továbbította, nemcsak a párt szervezeteihez, de a megtartott vagy létrehozott társadalmi szervezetekhez és az államapparátushoz is. Ez utóbbiak e központi döntések és utasítások önállótlan, szolgai végrehajtóivá váltak. 19 A tanácsok munkájának értékelésekor a tevékenységüket szabályozó alapvető jogszabályokból kell kiindulni. Megyei szinten e két alapvető jogszabály a 143/1950. (V. 18.) M. T. számú rendelet és az 1004/1951. (III. 17.) M. T. számú határozat. A 143/1950. sz. rendelet megyénként meghatározza a tanácstagok, póttagok és vb-tagok számát: eszerint Somogyban 85 tanácstagot, 43 póttagot és 13 vb-tagot kellett választani. 20 Legfontosabb a minisztériumok részéről kifejtett irányító tevékenység, amely éppen nem kielégítő volta (túlszabályozás, jogszabályok „eróziója" hatáskörelvonás, szakmai-elvi irányítás hiányosságai, operatív beavatkozás, utasítások stb.) miatt nyert 1951 márciusában új, részletes szabályozást. Szempontunkból nem olyan fontos a legfelsőbb népképviseleti szervek irányító tevékenysége (amely jelképesen működött), a minisztertanács pedig főfelügyeleti és irányító jogkörét átmenetileg a Belügyminisztériumra ruházta. A Belügyminisztérium koordinációs munkájának megjavítása mellett számunkra a legfontosabb az egyes osztályok irányába kifejtett ágazati irányítás. A határozat megpróbálta elejét venni a jogszabályok mértéktelen kibocsátásának és az utasítgatásnak, ez természetesen nem sikerült. 21 Hatékonyabb volt az instruktori hálózat megszervezése. Az instruálás feladatára a miniszter jelölte ki a megfelelő szakembereket, akik a minisztériumnál kis létszámú, állandó instruktori csoportot alkottak. Feladatuk a megyei vb osztályainak megfelelő munkamódszerekre oktatása, nagyobb feladatok elvégzésének segítése, a módszerek átadásának biztosítása volt (szervezési instruktorok). Emellett az egyes főosztályok különleges szakfeladatok megoldásához főosztályi szakelőadókat külön is kiküldhettek. A minisztériumoknál instruálási tervet kellett készíteni, melyet a miniszter hagyott jóvá. A terven felül instruktorok kiküldését ugyancsak a miniszter engedélyezte. A minisztériumok legalább három havonként egyszer a felügyeletük alá tartozó megyei osztályvezetőket értekezletre hívták össze, ezen kiértékelték az elmúlt időszak tevékenységét, és megadták a következő időszakra eső munka szempontjait. Ezen túl a Belügyminisztérium a megyei vb elnökök részére havonta egy alkalommal értekezletet tartott, ahol a tanácsokat érintő legfontosabb kérdések kerültek megtárgyalásra. Az értekezlet napirendjét a belügyminiszter az érdekelt miniszterekkel egyetértésben elkészített munkaterv alapján
