Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 20. (Kaposvár, 1989)
Géger László: Tanácsok és termelőszövetkezetek Somogyban (1950. június—1953. június)
állította össze. A fontosabb napirendi pontok előadói maguk a miniszterek voltak. 22 A miniszterek kiküldöttei az ügykörüket érintő kérdésekben tanácskozási joggal részt vehettek a megyei vb ülésein. 23 Mint az államszervezet minden területén, a tanácsoknál is kötelező volt a munkatervek szerinti munka. Noha ezt tételesen csak az 100471951-es határozat mondta ki, ez már kezdettől így volt. A minisztériumok negyedévenként adták meg azokat a feladatokat, amelyeket a megyei vb negyedéves munkatervének feltétlenül tartalmaznia kellett. Ezen túl a minisztériumok adták meg azokat az irányelveket, amelyek a szakirányításuk alatt álló osztályok munkatervének elkészítéséhez alapul szolgáltak. A vb-k részére kiadásra kerülő munkaterv szempontokat a belügyminiszter koordinálta. A megyei tanácsoknak ezen túl csak annyi feladatuk volt, hogy a megadott szempontokat konkretizálják és kiegészítsék a helyi kezdeményezésekkel. Ezen túl a megyei vb a fentieknek megfelelően megadta a szempontokat a városi és járási tanácsok végrehajtó bizottságainak. A munkatervek betartása szigorúan kötelező volt, és a felügyeleti vizsgálatok alkalmával minden esetben azt ellenőrizték először, hogy,' a munkatervet végrehajtották-e. A minisztériumok a vb irányítása mellett a megyei tanácsoknak is útmutatást adtak arra, hogy a szakterületükön működő állandó bizottságok részére milyen feladatokat tűzzenek ki. 24 Az irányítás további részletezése nélkül is látható, hogy a megyei tanács vb a lényeges feladatok kitűzésében semmilyen önállósággal nem rendelkezett, a munka megszervezésében szintén a minisztérium által adott módszerekre és eszközökre kellett szorítkoznia. A helyi szempontok és kezdeményezések felkarolása csupán ezt követően merülhetett fel, de a tanácsoknak erre már nem maradt ideje és energiája, és ezt nem is kérték tőlük számon. Ilyen szabályozás mellett a végrehajtó bizottságok a kormányzat feltétlen eszközeivé, bábjává váltak a legcsekélyebb önállóság nélkül. Ezt a helyzetet valamelyest ellensúlyozhatta volna a tanácsok tényleges működése, a már említett okok miatt azonban ez elmaradt, a politikai vezetés pedig kifejezetten a centralizáció erősítése érdekében tett lépéseket, miután a kitűzött célok megvalósításához engedelmes apparátusra volt szüksége. így a megyei végrehajtó bizottságok lényegében a minisztériumok meghosszabbított karjai maradtak. Hangsúlyoznunk kell, a vb-k ilyen jellegű alárendeltsége nem diszfunkcionális tevékenységükből fakadt, azt deklarált, nyíltan elismert jogszabályok alapozták meg. Az alárendeltség és függőség mértékét talán legpregnánsabban mutatja, hogy a községi választásokon a járási tanács és a pártbizottság kiküldöttjének, valamint a választási bizottság elnökének beszédét a Belügyminisztériumból küldték ki. 2 ^ Ezek után joggal merül fel a kérdés: mentesíti-e a jogi szabályozás a felelősség alól a végrehajtó bizottságokat. Felelős-e a vb a törvénysértésekért, a hiányosságokért (szolgáltatások, kommunális ellátás elmaradottsága stb.), a túlkapásokért, a letartóztatásokért, a zaklatásokért, az alaptalan büntetésekért. Az erkölcsi felelősség mellett a jogi felelősség is mindenképpen megállapítható, mivel akik a közigazgatásban tisztséget vállalnak, nem lehet más feladatuk, mint a lakosság és a törvényesség, a jogrend szolgálata. Az első tanácstörvény meghirdetett céljai papíron maradtak, noha ez volt a legmagasabb rendű jogszabály. Az alacsonyabb rendű jogszabályok elvonták a tanácsokat a meghirdetett célok és elvek követésétől, és a tanácsapparátus tagjai lényegében egy kollektív törvénysértés részeseivé váltak. 26 Természetesen azt az alkalmazottat, aki megtagadta az utasítások teljesítését,
