Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 20. (Kaposvár, 1989)

Géger László: Tanácsok és termelőszövetkezetek Somogyban (1950. június—1953. június)

mozgalomnak, nem utolsó sorban a dolgozó parasztságnak. Az ismert eredmények és következmények mellett szükségszerű volt-e a kollektivizálás ezen válfaja, vagy a mezőgazdaság fejlesztésében lett volna más út is az adott viszonyok között. S ha igen, úgy a tanács milyen mozgási lehetőséggel bírt a célok és eszközök megválasztásában, illetőleg a meghirdetett elveket mennyiben tükrözte a tényleges gyakorlat. A felhasznált források a Somogy Megyei Levéltár őrizetében vannak, néhány forrás az MSZMP Somogy Megyei Bizottsága Archívumában található. A járási mezőgazdasági osztályok iratai túlnyomórészt megsemmisültek, csupán a Siófoki és a Barcsi Községi Tanács V. B. mezőgazdasági osztályának néhány heti jelentése menekült meg, melyeket a heti vb-ülés jegyzőkönyvéhez csatoltak. Barcson csak néhány heti jelentés élte túl a selejtezést, míg Siófokon jelentős mennyiség fennmaradt, így kutatásaim jelentős részben a Siófoki járásra terjedtek ki. A nagy számú járási jegyzőkönyv áttekintése után azonban meggyőződhet róla a kutató, hogy a megye járási tanácsainak tevékenysége között nem volt lényeges különbség. Sajnos, túlságosan is nagy a hasonlóság, és hiányzik a járási tanácsok munkájából a helyi jelleg, nem érvényesültek a területi sajátosságok. A tsz-szervezésben kifejtett tanácsi munka értékelésénél legfontosabb forrásaink a mezőgazdasági osztály iratai. Hogy a mezőgazdasági osztályok milyen mértékű kettős alárendeltség mellett működtek, ezt már kiemeltem. Ebből következőleg a második fontos forráscsoportot a vb-iratai képezik. Bár jogilag fordított sorrend lenne indokolt, ennek okára az alábbiakban térek ki. A tsz-szervezést jelentősége és méretei folytán elsősorban minden tanácsülésnek, másodsorban minden vb-ülésnek tárgyalnia kellett volna. Ehelyett a tanácsüléseken - a már említett okokból - erről alig esett szó, a járási vb-ülések vizsgálata során pedig igen heterogén képet kapunk. A fonyódi járásban például minden héten ugyanazon pontban konstans témája volt az ülésnek a tsz-szervezés, egyes járásokban viszont a vb-üléseken egyáltalán nem tárgyalták (Kaposvár, Barcs), vagy csak elvétve esett róla szó. Kiemelt kampányfeladatok idején a munkát koordináló osztály vezetője minden héten azonos napon - két nappal a vb-ülés előtt - két különböző szövegű heti jelentést terjesztett elő. Mindkét jelentés szigorúan bizalmas volt. Az egyik jelentést közvetlenül a megyei vb részére terjesztették fel, ezt a járási vb testülete előtt nem ismertették. A másik jelentés a járási vb ülésén felolvasást nyert, a vb döntött a jelentés elfogadásáról, megvitathatta azt, és a tagok kérdéseket tehettek fel. Ezeket a jelentéseket az ülés jegyzőkönyvéhez kellett csatolni, tartalmukból a jegyzőkönyvbe semmi nem kerülhetett. Ilyen heti jelentéseket készített a mezőgazdasági osztály a mezőgazdasági munkák állásáról és a tsz-szervezésről, az ipari és kereskedelmi osztály a begyűjtésről, a vb-titkár a választások előkészítéséről. Sajnos, e heti jelentések néhány kivételtől eltekintve (Siófoki, Barcsi járás) elpusztultak. Az ügyintézés ezen típusának értékelésénél mindenekelőtt az érintettek és a nyilvánosság kizárását kell kiemelnünk, amely lehetetlenné tette az osztály munkájának ellenőrzését, másrészről a döntéshozatalt egy szűk kör kezében összpontosítja. Minden jelentés helyzetfeltárással, a tények közlésével kezdődik, ezt rövid értékelés követi, majd javaslatok következnek a döntés meghozatalára. A megyei vb részére készített jelentés szövegét a járási vb testülete nem ismerte, ez a gyakorlat a döntéshozatalt a járási vb hatásköréből a megyei vb hatáskörébe emelte. Ez az apparátuson belül bizalmatlanságot és gyanakvást szült, a döntéshozatalt minél magasabb szintre, az állampolgártól mind távolabbra emelte. Ezek a megoldások