Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 20. (Kaposvár, 1989)
Lagzi István: Lengyel menekültek evakuációja a dél-dunántúli megyéken keresztül (1939—1940)
a kocsma előtt. Amikor rám került a sor — írta visszaemlékezésében Nagy János — odaálltam a kocsival, hogy a négy ülésdeszkán jusson hely 10—12 embernek. Felültek, elindultunk. A tempót úgy szabtam meg, hogy időben odaérjünk (az út 2—3 órát vett igénybe) ...Amikor megérkeztünk a vasútállomásra, ők leszálltak..." Ezzel véget ért a fuvaros feladata. Időnként egy—egy csoportot nem Viroviticára, hanem Viroviticától nyugatra lévő Spisic Bukovica falu vasútállomására irányítottak. A csoport vezetője minden esetben „elismervényt" adott a fuvarosnak, aki ennek fejében kapta meg a fuvarért járó pénzt. Nagy János más eseteket is említett visszaemlékezésében. „Egyszer láttam átjövésüket. A barcsi oldalon egy csomó ember sétált fel a [közúti] hídra, úgy néztem 30-an lehettek. A hídnál a magyar határőr másfelé nézett, így ők felsétáltak a hídra és átjöttek a jugoszláv oldalra. A jugoszláv csendőr is bement az őrszobára, a lengyelek meg bementek a faluba [Terezino Poljébe]. Ez nem lehetett más, mint megbeszélt dolog... .A [közúti] hídtól nyugatra volt egy vasúti híd. Úgy beszélték, hogy nagyrészt ott mentek át Barcsról [Jugoszláviába] mert az inkább félreesett." A Barcs környékén végrehajtott szökések miatt — mint az várható is volt — a budapesti német követség feljegyzést juttatott a Külügyminisztériumba. A honvédelmi miniszter csak hónapok után, 1940. április 6-án kelt 16.666/eln. 21.-1940. sz. rendelettel utasította a pécsi IV. hadtestparancsnokságot, hogy a szükséges vizsgálatokat végezze el. A megkésett parancs tartalmából arra következtethetünk, hogy az újabb nyomozásnak érdemi jelentősége már nem volt, hiszen a hadtestparancsnokság 1940. január 5-i távirati jelentésében részletesen beszámolt a szökések szervezéséről, kivitelezéséről. 88 Az újabb vizsgálatnak inkább formai okai lehettek, bizonyíték a német követségnek, hogy kéréseiket komolyan veszik és vizsgálat tárgyává teszik. A IV. hadtestparancsnokság újabb, 1940. május l-jén a H. M. 21. osztályához felterjesztett vizsgálati jelentése 89 megállapította, hogy Barcs községben és a barcsi járásban internált (őrzött katonai) lengyel menekültek nincsenek, hanem „csak" polgári menekültek. A jelentés szerint a barcsi lengyel polgári menekültek vezetője (starszy obozu) Henryk Kucharski mérnök, akit — szűkebb körben — Jerzy Karolczuk néven ismertek, segítőtársa dr, Wladyslaw Pochodnia orvos volt. Mindketten 1939. december 13-óta tartózkodtak Barcs községben. Az újabb vizsgálat megállapította, hogy a barcsi polgári menekülttáborban Marian Czarnota hadnagy személyében van egy „titkos szervező és irányító", aki valószínűleg a Lengyeltóti katonai táborból szökött meg. A hadtestparancsnokság értesülése szerint Czarnota hadnagyot Budapestről, mint polgári menekültet irányították Barcs községbe. A nyomozás megállapította, hogy a Barcs község környékén végrehajtott szökések szervezésében „Czarnota Marian a tulajdonképpeni vezető ember. Orvosuk dr. Pohodnia Wladyslaw ...állítólag sorozó orvosuk, mert csak katonailag alkalmas egyéneket irányítanak Francciaorszagba. " 90 ~ A pécsi IV. hadtestparancsnokság tagadta a német követség jegyzékében foglaltakat. Valótlannak minősítette azt a vádat, hogy ajugoszláviába szökő lengyelek főleg a keddi napokon, 16—18 óra között csoportosan lépik át a magyar-jugoszláv határt. Az viszont a nyomozás során bizonyítást nyert, hogy a menekültek látszólag tervszerűtlenül, különböző napokon, de csakis éjjel és csoportokban igyekeznek átjutni a határon, A vizsgálatot végzők megállapították azt, hogy Budapestről valóban gyakran érkeznek lengyel polgári menekültek, akik egyrészt Barcson, másrészt a környező községekben nyertek elhelyezést. A főbíró [járási főszolgabíró
