Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 20. (Kaposvár, 1989)
Lagzi István: Lengyel menekültek evakuációja a dél-dunántúli megyéken keresztül (1939—1940)
A nyugatra utazás megszervezésében a budapesti angol követség légügyi attaséja is segített. Az utazási és vízumügyekben más budapesti követségek is segítséget adtak. A budapesti francia követség konzuli részlegénél a lengyelek elutazásának meggyorsítása érdekében ideiglenesen három lengyel hivatalnokot alkalmaztak. 23 Az evakuációs útvonal vasúton a magyar—jugoszláv határon keresztül Nagykanizsa—Zágráb—Milánó—Torino—Modane illetve Milánó—Genova—Mentona—Nizza volt. Tengeri úton utazók Zágráb— Split—Marseille, illetve Zágráb— Athén—Pireus—Marseille útvonalon érkeztek Franciaországba. Az evakuáció során Magyarországot elhagyó személyek egy része legális keretek között, a nagyobb rész azonban illegálisan utazott el. Az evakuáció meggyorsítása érdekében egyre többen a „zöld határon át" jutottak Jugoszláviába. A belgrádi lengyel követség katonai attaséja Tadeusz Wasilewski vezérkari alezredes a jugoszláv területre átkerült lengyelek továbbjuttatására (közel a magyar—jugoszláv határhoz) Koprovnica, Eszék ésSzabadka helységekben „információs központ"-ot létesített. 24 A három városban működő lengyel megbízottak rendszeres kapcsolatban voltak a magyar—jugoszláv határ magyar oldalán lévő evakuációs alközpontokkal (Barcs, Babócsa és Nagykanizsa), az ott működő, a határátlépést biztosító lengyel személyekkel. 25 Jan Korkozowicz ezredes memoárja szerint, Sikorski tábornok elképzeléseinek megfelelően már 1939 őszén kiegészítették a Szíriába irányuló evakuációs útvonalat is. A nemzetközi események miatt Szíriába (Palesztinába) csak 1940 júniust követő hónapokban, Franciaország katonai veresége után evakuáltak nagyobbszámú lengyel csoportokat. Az ide irányított lengyelek Weygand tábornok rendelkezési állományába kerültek. 26 Az emigráns lengyel kormány hadügyminisztériumának célkitűzése értelmében az evakuáció első fázisában a 18—35 év közötti katonák és önkéntesek, továbbá a műszaki szakképzettséggel rendelkező altisztek, valamint a 35 évet be nem töltött fiatal tisztek, majd a tartalékos tisztek kapitányi rangig (40 éves életkorig) kaptak parancsot a szökésre. A törzstiszteknek, tábornokoknak csak az emigráns lengyel kormány hadügyminisztériumának névre szóló, szökésre felszólító parancsára lehetett elhagyni Magyarország területét. 2 1. Budapesti Német Követség tiltakozásai a lengyelek evakuációja miatt az 1939 szeptemberében Magyarországra menekült lengyel katonai és polgári személyek egy része néhány napi magyarországi tartózkodás, rövid pihenő és tájékozódás után Jugoszlávián keresztül — zömmel — Franciaországba utazott. A közvetlenül „átutazó" személyek létszámáról nincsenek hiteles adataink. Dóró Gábor aki — a lengyel menekültek ügyeinek intézésében — Teleki Pál miniszterelnök személyes megbízottja volt, a néhány nap után tovább utazók létszámát visszaemlékezésében „mintegy" 20 ezer főre becsülte. 28 A számadat nyilvánvalóan téves, az azonban bizonyos, hogy több ezer menekült még a létszámbavevés előtt „számolatlanul" elutazott Magyarországról. A menekültek többsége táborokban elhelyezve hosszabb ideig Magyarországon tartózkodott. A források szerint a Lengyel Köztársaság budapesti konzulátusának Váci utcai helyiségeiben „szabályszerűen" sorozták, osztályozták a katonakorú lengyel férfia-
