Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 20. (Kaposvár, 1989)

Vadász Sándor: Budapest és München kapcsolatai a magyarországi tanácsköztársaság első időszakában. (Fordította: Dobai András)

gördítene — jelentette ki. A föld a közösségé, de az állami tulajdon is kapitalista rablógazdálkodást folytat, mi pedig a szövetkezeti gazdálkodásra tértünk át. A gyakorlatban a magyar és az orosz reform között az a lényeges különbség, hogy az orosz proletárság a birtokot elfoglalta és kisbirtokokra tagolva vette tulajdonába. Az orosz parasztság ezáltal az orosz nagybirtokosok ellenforradalmi akcióját semmisítette meg, de ezzel a nagybirtokreformnak lehetőséget nyújtott, amelyet később az orosz elvtársak között korrigálni kényszerültek. A felszabadult orosz proletariátus hamarosan ugyanarra a gazdálkodási rendszerre fog áttérni, amely nálunk már a megvalósulás útján van." Somogy megyét emelte ki, mint olyan területet, ahol a szövetkezeti gazdálkodás a legjobban funkcionál. Azért idéztük viszonylag hosszasan Hamburgernek ezt a nyilatkozatát, mert nem túl gyakran találkozunk a szakirodalomban az orosz bolsevikoknak címzett bírálatokkal s azzal az öntudattal, amely a két földreform-összevetés kapcsán pregnánsan megnyilatkozott. Mindazonáltal a „szép forradalom" időszaka április közepén véget ért. Az április 28-i rádiógramból egyértelműen az derül ki, hogy számoltak a magyarországi forradalom leverésének eshetőségével is. „Ha sikerülne is ideiglenesen, hogy elnyomjanak bennünket, a proletárforradalom akkor is tovább él és bennünket is új életre ébreszt." A tanácsok értekezletén elhangzott fejtegetés folytatásából azonban kitűnik, hogy a vereséggel inkább csak mind elméleti lehetőséggel foglalkoztak, még éltette őket a remény, hiszen az orosz Vörös Hadsereg csapatai akkor tájt lépték át Kelet-Galícia határát, egy részük pedig Csernovic irányában nyomult előre. Mindenesetre levonták a résztvevők az egyetlen ésszerű következtetést: „egyelőre még saját erőnkre kell támaszkodnunk." És itt meg is állhatunk, mert ami a Bajor Tanácsköztársaság leverése és a fentebb vázolt kapcsolat megszűnése után következett, jól ismert a magyar köztörténetből. E történelmi dráma gyorsan bekövetkezett végkifejlete azonban semmit sem von le ezeknek a forrásoknak az értékéből. A müncheni Magyar Sajtóiroda jelentéseit és a Budapestről küldött rádiógramokat a forrásközlés általános szabályainak megfelelően közöljük. Zárójelben tüntetjük fel a szövegromlásra, a hiányzó szavakra vagy oldalakra vonatkozó megj egyzései nket.