Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 20. (Kaposvár, 1989)

Vadász Sándor: Budapest és München kapcsolatai a magyarországi tanácsköztársaság első időszakában. (Fordította: Dobai András)

emancipációja nem mehet végbe a vagyonosok kulturális monopolhelyzetének megszüntetése nélkül, az 1919-es — kezdeti — eredmények nagyobb hangsúlyt kapnak. A másik vonzó témakör a szociálpolitika volt. E helyütt kell rámutatni egyfontos egyetemes történeti összefüggésre. Amikor arról olvasunk, hogy a proligyerekek előtt megnyitották a fürdőket, sőt a gazdagok magánlakásainak fürdőszobáit is, hogy a kórházak jól jövedelmező különszobáit elvették az orvosoktól és az arra rászoruló betegek rendelkezésére bocsátották és a fogorvosokat kötelezték a gyerekek fogainak ingyenes kezelésére, hogy visszaadták jogos tulajdonosaiknak a 100 koronát meg nem haladó értékű zálogtárgyakat, vagy hogy felszántották a budapesti lóversenypályát, hogy lehetetlenné tegyék a munka nélküli nyerészkedést: mindezek a ma már kissé megmosolyogtató, vagy eltúlzottnak minősíthető intézkedések erősen emlékeztetnek a Párizsi Kommün rendeleteire. A két történelmi korszak határmezsgyéjén létrejött magyarországi Tanácsköztársaság vezetői még nem voltak oly távol az 1871-es kísérlettől, jól ismerték annak tanulságait, akárcsak a bolsevikok. Feltűnő, hogy milyen sokat foglalkoztak gazdasági kérdésekkel, így az ipari üzemek, szállodák, mozik stb. államosításával, a nagybirtokok szocializálásával. Itt csupán egy szempontot emelünk ki. Április l-jén ,A müncheni magyar sajtóiroda ösztönzésére" Varga Jenő pénzügyi népbiztos kijelentette, hogy „a külföldi hitelezők érdekeit a lehetőségekhez képest óvni kívánjuk." Nyilvánvalóan a magyar értékpapírokkal rendelkező bajor állampolgárokat kívánták megnyugtatni ily módon, ez kiderül különben a szövegből is. (Más kérdés, hogy április 4-én a müncheniek arról értesülhettek, hogv

7 Magyarországon felfüggesztették a belföldi értékpapírok részvényeinek beváltását. ) Vissza kell térnünk Budapest és Moszkva már érintett kapcsolatának kérdésére. Az április 2-i sajtóközlemény szerint Garbai úgy nyilatkozott, hogy az antant becsapta a kis népeket, demokráciát ígérve a győzelem esetére, majd így

7 folytatta: „Nem maradt más választásunk, mint megteremteni a dolgozó milliók államát és miután csalódtunk a Nyugatban, Kelet felé fordulni és testvérkezet nyújtani az orosz munkásoknak." Garbai a „Kelet felé fordulni" formulával alighanem az egész magyar nemzet életérzését fejezte ki, Károlyi Mihálytól kezdve a Vörös Hadseregben szolgáló nacionalista főtisztekig bezárólag. Igen érdekes a március 28-i 3- kiadás! Ebben az áll, hogy kidolgozás alatt áll az új alkotmány, amely az oroszt tekinti példaképének. Ezt szögezte le Kun Béla, azonban rögtön hozzátette, hogy „tanulni kell az orosz forradalom tévedéseiből... A diktatúra nem jelent minden esetben terrort", mert az utóbbinak az alkalmazására csak akkor kerül sor, ha feltétlenül szükség van rá. Az idézett két mondatot kurziválással emelték ki a szövegből. Ez az eljárás arra vall, hogy a magyarországi Tanácsköztársaság legismertebb vezetője meg akarta nyugtatni Nyugat-Európát, ezért hangsúlyozta, hogy „Ma nincs nagyobb híve az egységnek és a rendnek, mint ő, aki annak idején rendzavaró volt." A kommunista párt „likvidálásáról" beszélt, arról, hogy végérvényesen beolvadt az egységes munkáspártba — jól kitapintható taktikai megfontolásból kiindulva. Hasonlóképpen érdeklődésünkre tarthat számot Hamburger Jenőnek az április 28-i rádiógramba foglalt nyilatkozata a földreform mikéntjéről. „Nem akarták a földet elaprózni, ez a közép- és kisbirtokos osztály létrejöttéhez vezetett volna, amely a kommunista társadalom megvalósításának az útjába komoly akadályokat