Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 20. (Kaposvár, 1989)

Vadász Sándor: Budapest és München kapcsolatai a magyarországi tanácsköztársaság első időszakában. (Fordította: Dobai András)

BUDAPEST ÉS MÜNCHEN KAPCSOLATAI A MAGYARORSZÁGI TANÁCSKÖZTÁRSASÁG ELSŐ IDŐSZAKÁBAN VADÁSZ SÁNDOR Közismert tény, éspedig nem csupán a témával foglalkozó szakemberek körében, hogy a magyarországi Tanácsköztársaság vezetői a csepeli szikratávíró segítségével közvetlen információs kapcsolatot tartottak fenn Moszkvával. Arról viszont nem tudtunk, hogy egy másik csatornán át is áramlottak a hírek az országhatáron túlra, nyugati irányban, Bajorország fővárosáig. Jelen sorok szerzője több mint egy évtizeddel ezelőtt, 1978-ban a Német Szövetségi Köztársaság levéltáraiban végzett kutatómunkát, többek közt a müncheni Bayerisches Hauptstaatsarchívban. Itt fedezte fel azt a két vaskos iratcsomót („Arbeiter-und Soldatenrat"), amelyben a magyarországi Tanácsköztársaság német nyelven megfogalmazott táviratai, valamint rádióüzenetei és a müncheni Magyar Sajtóiroda Közleményei rejtőztek szép rendbe rakva. A legelső időpont március 24. az első sajtójelentés; a táviratokat április 3-tól kezdték el küldeni, a rádiógramokat pedig április 11-től vették a bajor távírászok. Mivel április 7-én Münchenben kikiáltották a Bajor Tanácsköztársaságot, a kezdetben „csak" nyugat-európai nyitásnak minősíthető információáramoltatás jelentőségét az ideológiai és politikai nézetazonosság nyilvánvalóan megnövelte. A legutolsó üzenet rádiógram formájában április 29-én hagyta el a magyar fővárost. A feltárt dokumentumokról addig mindössze egy nagyon rövid válogatás jelent meg a Magyar Pedagógia 1979/2. számában „A Magyar Tanácsköztársaság információi Bajorországnak. (Közoktatás és kultúra)" címmel. Ha az olvasóban netán az a kérdés merülne fel, hogy miért csak most, 11 év múltán kerül sor a megközelítően teljes — a táviratok kivételével — forráscsoport közlésére, a válasz roppant egyszerű: a Kossuth Kiadó akkori illetékese nem tartotta fontosnak ezeket az addig teljesen ismeretlen dokumentumokat. Kétségtelen, hogy merőben új ismeretekkel alig találkozunk. Ennek ellenére azt állítjuk, hogy a szóban forgó két dosszié tartalma érdekes olvasmány. Azzá teszi a sajátos prizma, aminek a használatát a külföld tájékoztatásának legfontosabb szempontjai tették indokolttá. Ne feledjük, hogy Budapest számára München ablak volt Nyugat-Európára, amint a rádiógramokban olvasható „Von Budapest an Alle" kifejezés is nyomatékosított. A magyarországi munkáshatalom vezetői azt remélték ettől a kapcsolatfelvételtől, hogy a nagy gazdasági és politikai súllyal bíró (ezt a státusát különben mindmáig megtartotta) Bajorország továbbítani fogja a Magyarországról kapott híreket részben Franciaországnak, részben pedig a környező német és más államoknak. Magától értetődő módon érvényesültek a propaganda szempontjai, de ez aligha vehető zokon egy olyan pár napos államalakulattól, amelyik az