Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 20. (Kaposvár, 1989)

Andrássy Antal: A somogy—baranyai 44-es dandár szervezése és harcai 1919-ben

panasszal, hogy ők míg a proletárságért dolgoznak, a harctéren küzdenek, addig lakásaikat elrekvirálják, családjuktól élelmiszerket, bútorokat rekvirálnak". A vármegyei Direktóriumhoz írt levelében Török Béla dandárparancsnok hozzátette, hogy legyenek akár parancsnokok, vagy katonák, a jövőben semmi néven nevezendő beszállásolás, rekvirálás nem eszközölhető.

114 Kétségkívül úgy a polgári származású volt tiszteket, mint az egyszerű munkás és paraszt vöröskatonát a frontra indulása előtt a fenti rendelet megnyugtatta. A korábbi ellenséges, ellenforradalmi kisebb megmozdulások tapasztalatai alapján a Direktórium, elsősorban Tóth Lajos és Latinca Sándor, szerették volna, hogy az ún. készültségi fegyelmiszázad a megyében maradjon. Kérésüket azonban Böhm Vilmos hadsereg-főparancsnok elutasította. A kérés valóban jogtalan volt, mivel a munkászászlóaljba beosztott 14. században — más néven (később Latinca század) — fegyelmi- vagy terrorszázadban — volt a legtöbb katonaviselt férfi. így ezért itthon a néhány frontszolgálatra nem alkalmas és még a 18. évet el nem ért fiatal maradt.

115 Böhm a különvonatról június l-jén keltezett, de szinte ugyanakkor feladott másik táviratában is megrótta a somogyi vezetőket, hogy beleavatkoznak a katonai parancsnokságok intézkedéseibe és ezzel akadályozzák azokat. A szigorú és kioktató távirat szövege így folytatódott: — „A hadseregfőparancsnokság a legerélyesebben felszólítja a direktóriumot, hogy katonai tekintetben teljesen a parancsnokló katonai parancsnokságok intézkedéseit segítse elő. A hadsereg parancsnokság által kinevezett parancsnokok parancsnoklási kötelezettségébe senkinek joga nincs beleavatkozni. Minden egyéb ténykedést a hadsereg parancsnokság mint proletár érdekeket sértő cselekedetet, tehát mint ellenforradalmi ténykedést bírál meg és ennek megfelelőleg sújtja. A hadsereg parancsnokság még csak megjegyzi, hogy nemcsak szavakkal, hanem eszközökkel is rendelkezik, hogy a fenti elveknek teljesen érvényt szerezzen."

116 Maga az a tény, hogy a katonai politikai megbízottak kinevezésével a Direktórium több alkalommal keresztezte a felsőbb kinevezéseket, még hivatalos formában elintézhető lett volna, mint ahogy később erre sor is került. Böhm inkriminált hangú távirata sértette Tóth és Latinca, de mások önérzetét is, pontosan akkor, amikor éjt nappallá téve fáradoztak a dandár egységeinek a feltöltésén és a felszerelésén. Latinca Sándor társaival együtt pontosan ezekben a napokban járta a járási széklielyeket, a laktanyákat, katonai foglalkozásokon, lövészeten vett részt és esténként a párt- és a szakszervezeti gyűléseken szólalt fel. Mindenütt a haza védelmére mozgósított társaival együtt. A kormányzótanácsi biztosi hivatalát Latinca például ezért csak június 7-e után alakította ki, illetve foglalta el.

117 Közben a fronthelyzet megkövetelte, hogy az addig tartalékban lévő magasabb egységekkel a hadsereg-főparancsnokság ellentámadásba kezdjen. Május 29-én bizalmas telefonértesítést kapott Pogány hadtestparancsnoktól Latinca Sándor, az akkor kinevezett kormányzótanácsi megyei biztos, hogy 31-én a kora délelőtti órákban rendkívüli munkástanácsi ülést hívjon össze. A rendelkezésre álló idő kevés volt, s ezért, mivel a vidékről csupán egy vonat indult, általában reggel 7—8 órakor, valamint több helyről csak lovas kocsival jöhettek, délelőtt 11 órára tették az ülés kezdetét. Ugyanakkor a dandárparancsnokságot értesítette Pogány József, hogy május 31-én a 44. ezredtörzs és a I—11/44. zászlóalj menetkészen bevagoníroz.

118 Mivel ezt néhány vezető ismerte, a katonai titkot képező menetkészültség idejéről a munkástanácsülésen konkrétan nem volt szó. Reggel nyolc órakor Pogány József és a megye vezetői előtt a Honvéd téren (ma jórészt a kaposvári Szabadságpark