Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 20. (Kaposvár, 1989)
Andrássy Antal: A somogy—baranyai 44-es dandár szervezése és harcai 1919-ben
és az ún. tisztviselőtelep) elvonultak, majd felsorakoztak a 44-es vörösezred, illetve dandárhelyőrségben állomásozó egységei. A felsorakozott századok előtt Pogány néhány buzdító gondolatot mondott. 119 Beszédéből a helyi lap a következőket írta: — „Azért jöttem, hogy megszemléljem azokat a csapatokat, amelyekre mcir a legközelebbi napokban szükség lesz. A legkcJzelebbi napokban a 44-esek kimennek a frontra, -de nem a demarkációs vonalra, hanem az igazi frontra a csehek, a románok ellen, ahol komoly háború folyik. — Segítőtársai lesznek a dicsőséges budapesti munkászászlóaljaknak. Elsősorban a cseheket és a románokat kell kiverni az elrabolt területekről, ha meg akarjuk védeni a proletáruralmat. Őrültség és botorság volna aktív háborút viselni a szerbek ellen, amikor elsősorban szét kell feszíteni azt a vasgyűrűt, amelyet az antant csatlósai vontak a magyarországi Tanácsköztársaság ellen. Ha győzni akarunk — mert csak így maradhat meg a proletáruralom —, akkor a legtökéletesebb fegyelemnek kell lenni. Minden proletárkatonának az a kötelessége, hogy becsülettel, hűséggel teljesíti parancsnokai parancsát! Csak vasfegyelemmel, csak szolidaritással lehet győzni és minden olyan katonát, aki nem engedelmeskedik a parancsnokának, minden feltétel nélkül, azt a legszigorúbban fogom megbüntetni. A győzelmi öntudat lebegjen minden proletárkatona szeme előtt, a győzelmes vörös lobogó jelezze a proletárság diadalát! Ezután Pogány hadtestparancsnok megszemlélte az egységek, alegységek foglalkozásait., A századok és szakaszok zárt és harcszerű mozdulatokat és fegyverfogásokat mutattak be", melyek elnyerték Pogány dicséretét. A három zászlóalj, az I., II. és a rv. katonái parancsnokaik fáradozása nyomán hadra fogható, menetkész volt, ezt állapította meg a délelőtt folyamán tartott munkástanács ülésén Pogány József. Beszédében, mely a politikai és katonai helyzetet elemezte, kijelentette, hogy a 44-es ezrednek néhány napon belül ki kell menni a frontra, méghozzá oda, ahol szükség van katonára. A hadtestparancsnok a somogyiakat megnyugtatni akarta, hogy a szerbek részéről nem fenyeget veszély, viszont koncentrálni kell az erőt a csehek és a románok ellen. Ezután dicsérőleg beszélt a reggel látottakról: „Önök elvtársaim talán nem is tudják felfogni annak, jelentőségét, bog' mit nyom a latba a kaposváiri 44-es vörös ezred. Ez az ezred csak eg' láncszeme Dunántúl katonai erejének, de mégis döntő fontosságú, mert Somog> meg'e a proletárdiktatiíra szempontjaiból úttörő, tehát itt kell lenni a legfegyelmezettebb haderőnek is... Ezért kövessenek el mindent, hog' e három zászlóalj oda menjen, aboi a legsürgősebben szükség van ezekre/" 110 A menetkész és mozgósított I. és II. zászlóalj parancsnokai és katonái a délután folymán a Baross laktanyában külön-külön az utolsó helyőrségi eligazítást, parancsot megkapták, A laktanyából a kilépést megszigorították. A laktanyával szembeni, még a háború idején a Baross utca déli részén ideiglenesen épült rámpához 18 órakor kitolták az öszeállított szerelvényt és egy óra múlva megkezdődött a bevagonírozás. Az ezrednapiparancs szerint május 31-én az I. zászlóalj és az ezredtörzs egy része 19 órakor, míg a II. zászlóalj és az ezredtörzs többi része 20 óra 15 perckor bevagonírozott. A szállítást szabályozó tiszt Pataky Sándor volt főhadnagy volt, aki a zászlóaljak rakodótisztjeit eligazította. A századok és törzsek személyi részeinek az indulás előtt 75 perccel a berakodóhelyre kellett érkezniök. A vonatanyag lovait, a málhák berakását mindegyik zászlóaljnál elsőként határozta meg Pataky főhadnagy. Az ezredparancs a zászlóaljparancsnokokat a szállítmány parancsnokaiként nevezte meg, akik május 31 -e 12 órájától 24 órás váltással a zászlóalj ügyeletes tisztet és 1—1 vonatőrség személyzetét vezénylik. 121
