Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 20. (Kaposvár, 1989)

Bősze Sándor: A dél-balatoni fürdőegyesületek történetéből (1890—1944)

egyesületbe, vagy — mint Balatonőszöd tette — valamelyik balatoni kultuszt támogató regionális szövetségbe. A korábbi példákból világosan kiderül, hogy a települések korán felismerték a fürdőegyesületek a rájuk nézve is előnyös tevékenységét. Az érintett falvak már ezek megalakítása előtt is nagy fogékonyságot mutattak a Balaton-kultusz fejlesztése iránt. Az őszödiek ennek érdekében akarták a község nevét már 1912-ben Balatonőszödre változtatni. A képviselő-testületek jegyzőkönyvei pedig kiemelték — miként azt például Fonyódon tették — a fürdőegyesületek kiemelkedő szerepét. A fürdőegyesületek és képviselő-testületek között kialakult munkamegosztásnak több formája is létezett. Ennek egyik válfaja volt a korábban említett üdülőhelyi bizottsági feladatok ellátása. Az egyesületek tagjai ingatlantulajdonosi mivoltukból fakadóan képviselő-testületi befolyással is rendelkeztek. Esetenként speciális feladatok ellátását is közösen oldották meg. 1918 novemberében és decemberében a frontról hazatérő katonák — egyebek mellett —Balatonszemesen fosztogattak, lövöldöztek és gyújtogattak. A rend fenntartása érdekében a község és az egyesület együttesen szervezték meg a 16 tagú nemzetőrséget. A községi elöljáróságok pénzügyi eszközökkel is segítették

126 a fürdőegyesületeket. Éltek az adók és díjak elengedésével vagy átengedésével. A települések költségvetési lehetőségeihez mérten gyakran adtak pénzsegélyt parkosításra, járdaépítésre, útkarbantartásra, vízműfejlesztésre stb. Az is előfordult, hogy — mint az Balatonmárián történt — italmérési engedélyt kapott a fürdőegyesület. Az államigazgatási hierarchia következő lépcsőfokán elhelyezkedő főszolgabíróknak — természetesen jelen esetben a tóparti járások vezetőiről van szó — fürdőbiztosi megbízatásukból adódóan is szoros kapcsolatuk alakult ki az üdülőövezettel. E területek gazdáinak is érezve magukat igyekeztek lelkiismeretesen végezni munkájukat, ezzel is segítve a fürdőkultúra fejlődését. Már a múlt század végén is többször tettek ellenőrző körutat a fürdőhelyeken. Ekkor elsősorban a közegészségügyi állapotokat és a vendéglátás körülményeit figyelték. A romantikus üdülőélet kisebb szabálysértéseivel is foglalkoztak. 1898-ban például a kéthelyi körjegyzőt utasította a marcali főszolgabíró, hogy hirdetmény által vessen véget a balatonkeresztúri fürdőházak között flóbertpuskával lövöldöző gyerekek játékának.

12, A főszolgabíró szokásos évi ellenőrző vizsgálata és ezek alapos végrehajtása a későbbi évtizedekben is rendszeresen ismétlődtek. A revíziók után készült jelentések tanúskodtak arról, hogy a fürdőegyesületek és járások első tisztviselői között kiegyensúlyozott kapcsolatok alakultak ki.

128 E viszony 1944-ben, sajátosan tragikus körülmények között tovább bővült. A Balatoni Intéző Bizottság 2397/1944. számú átirata alapján a fürdőegyesületek üdülőbizottsági székház céljára a volt zsidó tulajdonosok épületeiből igényelhettek. A lehetőséggel — többek között — a Balatoni Fürdőegyesület és a Balatonszéplaki Fürdőegyesület kívánt élni. E két egylet azonban végül nem jutott az igényelt épülethez, mert nem rendelkezett az ezek megvásárlásához szükséges pénzzel.

129 A Balaton-parton érdekelt törvényhatóságok alispánjai is szoros kapcsolatban álltak a fürdőkultúra, így a fürdőegyesületek ügyével. Az alispánok felügyeltek a Balaton-kultusz alapra is. Tagjai voltak a Tó mellett fekvő gyógy- és üdülőhelyek ügyeinek egységes irányítására 1929-ben létrehozott Balatoni Intéző Bizottságnak is. A fürdőéletet Somogy vármegye alispánja a megye törvényhatósági bizottságával együtt, annak egyik vezető tisztségviselőjeként szabályrendelet-alkotás útján is tudta befolyásolni. A múlt század 90-es éveiben készített főszolgabírói jelentésekből