Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 20. (Kaposvár, 1989)

Bősze Sándor: A dél-balatoni fürdőegyesületek történetéből (1890—1944)

olvashatjuk ki — már e korai időszakban is — „egy megfelelő fürdő szabályrendelet" megalkotásának helyi igényeit.

130 Az 1892. május 2-i évnegyedes közgyűlésen a 145/14776. kgysz-on elfogadták a Balaton-parti fürdőhelyekre vonatkozó szabályrendeletet, melynek célja „a Balatonnak, mint fürdőnek fellendítése és kihasználása, nemkülönben a parti községeknek, mint fürdőhelyeknek keresettebbé tétele, így a lakosság vagyoni gyarapodásának előmozdítása" volt. Az 1929: l6.tc-et követően, az üdülőhelyi bizottságok megalakításával és az üdülőhelyek határvonalának megállapításával kapcsolatban is sok tennivalója volt az alispánnak. A későbbiekben — egyebek mellett — szabályozták a balatoni fürdőhelyeken gyakorolható fogadós, panziós és vendéglős ipart, továbbá az építkezéseket. Egyedi esetekben a megye vezető tisztségviselője konkrét fürdőegyesületi — pl. döntőbírói — problémákkal is foglalkozott. Ez történt a Balatonzamárdi Fürdőegyesület és a Balatonzamárdi Parti Telepesek Fürdőegyesülete közti fürdődíjszedési vitában is.

131 Mindkét egyesület ugyanis magának kívánta megszerezni e díj szedési jogát. A fürdőegyesületek és a minisztériumok közti kapcsolatok, is jók voltak. A minisztériumok vezetői és tisztségviselői nemcsak balatoni ingatlantulajdonosként vagy-- akár fürdőegyesületi tagként, hanem mint a tárca Tóért felelősei is érdekeltek voltak a Balaton nemzetgazdaságot is erősítő fejlődésében. Az egyes minisztériumok és egyesületek között többféle kapcsolat alakult ki. Beavatkoztak a parcellázásokba (pl. a Fonyódligeti Fürdőegyesület és az uradalom között) vagy a különösen sok vitát kiváltó gyógyfürdői minősítésekbe (pl. a Balatonzamárdi Fürdőegyesület esetében a Népjóléti és Munkaügyi Minisztérium). Esetleges belső személyi ügyekkel is foglalkoztak — megkeresés esetén —, mint azt a Belügyminisztérium tette a Fonyód-Sándor-telepi Fürdőegyesület egyik tagjának kizárása ügyében.

131/3 Az adminisztratív beavatkozások mellett komoly pénzügyi támogatásban is részesítették az egyesületeket. Ez lehetett valamely adónem elengedése, vagy — és ez volt a gyakoribb — kedvezményes kölcsönök folyósítása. A Balatonleilei Fürdőegyesület 1929—30-ban útkövezésre fordítandó 20000 P kamatmentes kölcsönhöz jutott a Népjóléti és Munkaügyi Minisztériumtól, valamint a Kereskedelmi Minisztériumtól. Ez utóbbitól, továbbá a Belügyminisztériumtól 25000 pengőt kaptak Lelle központi részeinek területi rendezése érdekében. A Balatonzamárdi Parti Telepesek Fürdőegyesületének a népjóléti miniszter 1930-ban 15000 pengős kamatmentes hitelt nyüjtott

132 partvédelmi munkákra, amelyre a Balatoncsehi Qankovich-telepí) Fürdőegyesület 20000 pengőt kapott szintén kamatmentesen. Ugyanekkor az egyesületet felmentette a népjóléti miniszter a korábbi 30000 pengős hiteladósságuk kamatának fizetése alól. A felsoroltakon kívül szinte valamennyi egyesület (pl. boglári) kapott — akár többször is — jelentős pénzügyi hitelt. A Balatoni Intéző Bizottság a maga rendkívül sokszínű és összetett feladatkörében jelentős energiát fordított a fürdőegyesületek támogatására.

133 Az Intéző Bizottság és a fürdőegyesületek egyaránt sokat köszönhettek a Balatonért tevékenykedő más egyesületeknek is. Az elsők között alakult még a múlt században ^Balaton Egylet.

iM A Balaton-kultusz ápolására 1904-ben létrehozott Balatoni Szövetség maga is alapított fürdőegyesületeket.

135 Az első világháború után a vendégforgalom élénkítése érdekében szorgalmazta a rekvirált lakisok felszabadítását.

13 1923-ban olyan fürdőtörvény megalkotását sürgette, mely ellensúlyozni képes az adriai konkurenciát.

137 1926-ban kelt — Somogy' alispánjához küldött — átiratában támogatta a fürdőegyesületeket (pl. balatonlellei) kérését, mely szerint kérik a