Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 20. (Kaposvár, 1989)
Bősze Sándor: A dél-balatoni fürdőegyesületek történetéből (1890—1944)
irataiban olvashatjuk Sümegi Vilmos 1933-ban kelt leveléből: „...mindenki aki a község vagy a nép érdekeivel dolgozik, el kell hogy készülve legyen arra, hogy bár ok nélkül szinte hajtóvadászatot indítanak ellene. Különösen Bogláron. Én már több mint negyven esztendeje megszoktam." Természetesen az őslakosok magatartására nem ez volt jellemző 40 , főképp, miután felfedezték a tóban rejlő lehetőségeket. A Balaton szerelmesei — köztük Szaplonczay Manó — a század végén gyakran ostorozták a partmenti birtokosokat, hogy semmit nem tettek a balatoni fürdők kihasználásáért. A megye főorvosa szerint azok a nyaralók, akik beleszerettek a vidék szépségébe, sokkal többet tettek a tóért. Hozzátette, hogy közben honfitársai külföldi fürdőket kerestek ahelyett, hogy a külföldieket csábították volna a Balatonhoz. 41 A járási főszolgabírók által elkészített jelentésekben már az 1890-es évek közepétől találunk utalásokat arra, hogy a helyi lakosság is felfigyelt a számára kedvező kilátásokra. 42 1921-ben aztán Balatonlelle képviselőtestülete már jegyzőkönyvbe is vétette a fürdőéletnek a közösségre gyakorolt jó hatását 43 Az idegenforgalom mértéke azonban még később is elmaradt a kívánalmaktól. Több fórumon, igya Balatoni Szövetségben, a Balatonfüredi Fürdőegyesületben, vagy a Balatoni kalauz című bédekkerben 44 ostorozták a hazai propagandát, mely nem tudta ellensúlyozni az adriait. „Minthogy az ország mai állapotában a Balaton fürdőinek és környékének felkarolása fontos nemzeti közérdek... ennek előremozdítását a ...kormány külön kormánybiztosra (Spur Istvánra, a korábbi gazdatisztre) bízta...," 4 ' 5 . Mindennek ellenére másfél évtizeddel később is az átfogó koncepciót s az egységes irányítást hiányolták. 46 Pedig a demográfiai és vendégforgalmi mutatók szerint ez szükséges lett volna. A Kanyar József által végzett üdülősávi népességszám-növekedés vizsgálat szerint a feudalizmus végén a déli parton 11 település volt 7071 lakossal (település átlag 643 fő). 1900-ban 16 települést számlált össze 18329 lakossal (településátlag: 1146 fő). 4 ' A századfordulót követve tovább szaporodott a települések száma, és közülük azokat vizsgálva, ahol fürdőegyesületek tevékenykedtek 1930-ra 60%-os népességnövekedést regisztrálhatunk. A fürdővendégek száma is növekvő tendenciát mutatott: az 1890-es évek elejétől 1907-ig a dél-balatoni körzetben hozzávetőlegesen ötszörösére nőtt. 48 A fürdőegyesületek múltjának feltáró munkái során kezünkbe került vendégforgalmi jelentések adatait táblázatba foglaltuk, (lásd. 2. sz. táblázat) 49 Sajnos, a hiányos és hullámzó adatok nem alkalmasak arra, hogy bármiféle, számokkal kifejezhető kapcsolatot kereshessünk a fürdőegyesületek megalakulása, tevékenysége és az idegenforgalom között. További kiegészítő információkkal együtt arra viszont jók, hogy a fürdőegyesületeket saját környezetükbe illeszthessük. Balatonberény esetében, ahol 1899-ben alakult meg az egyesület, az 1895 (505 fő) és az 1907 (3732 fő) közötti időszakról táblázatunk nem közöl adatot. Az 1903-as főszolgabírói jelentésben olvashatjuk: „Balatonberényben a fürdővendégek száma emelkedett, különösen Budapest és Nagykanizsáról tömegesen érkeztek, külföldi vendég nem igen mutatkozott..."."' 0 Schoedl Ervin aBalatonszemesi Fürdőegyesület-te\ foglalkozó munkájában^ 1 írta, hogy 7 már az 1880-as években jöttek ide nyaralni különösen Székesfehérvárról. Balatonbogláron és Balatonlellén is az 1890-es évek elején jelentek meg az első nyaralók"', akik Bogláron az évtized végéig alakították meg saját fürdőegyesületüket. A vendégforgalom növekedését mutatja, hogy a megye törvényhatósági bizottsága 1912-ben (1062/24 726—1912 kgysz.) szabályrendeletet alkotott a Balaton-parti községekbe és fürdőtelepekre érkező idegenek bejelentéséről.
