Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 20. (Kaposvár, 1989)

Dóka Klára: A Somogy megyei vízimalmok történetéből (1885—1944)

engedélyét újították meg. Ez is malomcsatornára épült, árapasztója maga a patak volt. 150 Két malom működött a Tótszentgyörgyhöz tartozó Gombkötőpusztán is. Ezek számára közös csatornát építettek. 2—2 felülcsapott vízikerékkel működtek, a vízfelhasználás 340, illetve 260 l/sec volt. Az alsó malomhoz árapasztó csatorna is épült, amely a felesleges vizet visszavezette a malomfő felett a Gyöngyösbe. 151 A megye malmaihoz a délkeleti területeken a Keleti-Gyöngyös és az Almás-patak biztosította az energiát. Somogyapáti és Poklosi községekben 3 kisteljesítményű malom működött, a molványhídi Patai malom viszont már 400 l/sec vizet használt fel. 15 " Kistamási községben a patak vízhozama alulcsapott vízikerék beállítását is lehetővé tette. (3. típusú elrendezéssel). Mivel a duzzasztás is jelentős volt, a környező rétek tulajdonosai panaszkodtak az árvizek miatt. A főszolgabíró a vízjogi törvény értelmében kötelezte a tulajdonost a zsilipek kibővítésére, a patakmeder és az árapasztó rendszeres tisztítására." 5 A megyei malmok bemutatását az Almás-patakon lévő vízművekkel zárjuk, amelyek Szulimánban, Csertőn és Szigetváron működtek. A patak vízhozamát a környező rétek lecsapolásával igyekeztek növelni, azonban az egyéb vízhasználatok miatt a víz is csekély volt. A csertői és szulimáni malmok ezért a vízjogi törvény végrehajtása után rövidesen befejezték működésüket. Legtovább a szigetvári malom dolgozott, bár ennek vízfelhasználása az 1904. évi engedély megadásakor mindössze 150 l/sec volt."' A Dráva vízrendszeréhez tartozó malmokat a vizsgált időszakban a sokszínűség jellemzi. Mivel a patakok vízhozama e területen — néhány kivételtől eltekintve — jelentős volt, megyei összehasonlításban általában több vizet használtak fel. Rendszerint 300—400 l/sec volt a vízhasználat, de találkozhatunk 600 l/sec vízzel dolgozó malmokkal is. A nagyobb vízhozam lehetővé tette a viszonylag kevesebb kiadást igénylő, alulcsapott vízikerekek beállítását, de ezt e területen nem tekinthetjük általánosnak. A nagyobb vízmennyiséget a tulajdonosok szélesebb malomcsatornában és árapasztóban vezették le, és gyakran kisméretű kereket alkalmaztak. így is sokszor kerültek szembe a környező rétek és szántók birtokosaival, akik joggal féltek az árvíztől. A patakok szabályozása nem szolgálta a molnárok érdekeit, hiszen enélkül is elég víz jutott a kerekekre. Ennek ellenére kötelezték őket, hogy jelentős összeggel járuljanak hozzá a munkákhoz, és szabályozás esetén magát a malmot is át kellett alakítani. A drávai malmok legtöbbje a múlt század végén még az uradalmak igényeit elégítette ki, és sok volt a kapcsolódó vízhasználat, főleg halastavak létesítése is. Somogy megye malmainak kb. 1/3 része a vízjogi törvény végrehajtása után befejezte működését. A malmok felszámolásának gazdasági és technikai okai egyaránt voltak. A régi, fából készült szerkezetek elavultak, nem volt érdemes azokat felújítani. A patakszabályozások szintén a kisebb kapacitású malmok megszűnését eredményezték. A legfontosabb ok a gőzmalmok megjelenése és ezek konkurenciája volt. 1906-ban a megyében már 84 gőzmalom működött, amelyek száma főként az 1890-es években nőtt meg' 1856—1880 között 15,1881—1890 között 15, az 1890-es években azonban már 38, 1901—1906 között 19 új gőzmalom kezdte meg működését. Emellett 1906-ban 23 gőz­és vízierővel, 14 olajmotorral működött, 2 pedig szárazmalom volt." 5 A vízimalmok száma a megyében 176-ra csökkent. Ezekben 212 db felülcsapott (6911£) és 40 db alulcsapott (182 LE) vízikerék működött. A megye összes malmai 4095 LE energiát igényeltek, aminek 1/5 részét lehetett csak vízerővel biztosítani. Az energia felhasználása azonban a gőzmalmokban gazdaságosabb volt. Ezt mutatja az egyes termények őrlési aránya is, ha az 1906-os év adatait vizsgáljuk:

Next

/
Oldalképek
Tartalom