Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 20. (Kaposvár, 1989)

Dóka Klára: A Somogy megyei vízimalmok történetéből (1885—1944)

A SOMOGY MEGYEI VÍZIMALMOK TÖRTÉNETÉBŐL (1885-1944) DÓKA K1ÁRA A megye mai részletes térképét nézve egy sor községben találunk még álló malomépületet, így például Mesztegnyő, Buzsák, Táska, Szenna, Homokszentgyörgy, Bize, Varászló, Visz, Porrogszentkirály határában. A100 évvel ezelőtt működött több mint 300 malmot azonban nem jelöli a térkép, sőt nincs is olyan dokumentum, amelynek alapján a kisvízfolyásokban gazdag Somogy patakmalmainak helyét a fejlődés folyamán könnyen rekonstruálhatnánk.

1 A magyarországi vízimalmok történetével kapcsolatban több feldolgozás készült. A molnármesterség egyike volt a legrégebbi iparoknak, így a céhes szervezetekbe tömörült, vagy azon kívül dolgozó mestereket a többi iparosok között számon tartották. Freeskay János 1912-ben megjelent munkájában részletesen foglalkozott a mesterséggel, a malom berendezéseinek építésével, az őrlőszerkezet működésével.

2 Alapvető építészettörténeti leírás Pongrácz Pál 1967-ben megjelent összeállítása,

3 az általános feldolgozások közül pedig Lambrecht Kálmán: A magyar malmok könyve

4 c. munkáját említhetjük. Veszprém megyében — főként néprajzi gyűjtés alapján — Wöller István folytatott történeti kutatásokat, akinek figyelme főként a technikatörténeti vonatkozásokra terjedt ki. Azokkal a vízimalmokkal foglalkozott, ahol a hajtóerőt hagyományos fából készült szerkezettel (vízikerékkel és fogaskerék áttétellel) biztosították/ A vízügyi irodalomban a malmokat rendszerint úgy emlegetik, mint amelyek fő akadályai voltak a folyók szabályozásának és a hajózásnak. Ezen a szemléleten Bencze Géza éppen Somogy megye reformkori malmairól készült tanulmánya lép túl, amely értékeli az adott korszakban a malmok jelentőségét.

6 A 19. század második felétől a malmokra a kutatók érdeklődése kevésbé terjedt ki. A vízügyi szakirodalom ezeket az építményeket nem tartotta számon, hiszen jelentőségük eltörpült a folyószabályozások, csatornaépítések mellett. Az ipartörténeti munkák is főként a gőzmalmokkal foglalkoztak, bár a helyi vízimalmok szerepe a második világháborút megelőző időszakig nem volt lebecsülendő. Jelen munkában elsődlegesen a malmok vízépítési szerepére helyezzük a hangsúlyt, azzal a meggyőződéssel, hogy a vizsgált időszakban a kisebb vízfolyásokon a malmok a legfontosabb vízi létesítmények voltak, amelyek az egyéb vízépítési munkákat (öntözés, lecsapolás) döntő mértékben meghatározták. Az eddig kevésbé ismert probléma felvázolásához két okból választottuk a somogyi példát. Egyrészt azért, mert a megye területét behálózták a bővizű és kevésbé bővizű patakok, amelyek a múltban nemcsak a táj, az emberi környezet alakításában játszottak szerepet, hanem