Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 20. (Kaposvár, 1989)

T. Mérey Klára: Nagykanizsa, Somogy kapuja a dualizmus korában

visszajelzés nincs. Nagykanizsa akkori társadalma — úgy tűnik — elégedett az akkori helyzettel. De vajon így van-e ez igazán? A város és társadalma A. város akkori megismeréséhez először külső képéről kell bizonyságot szereznünk. A II. számú táblázatunk áttekinti a mai város területén 1871 és 1910 között a házak számának változását. 1871-ben Nagy- és Kiskanizsán 1731 ház állott. 1881-ben már közel 200-zal több, 1900-ban pedig több, mint ezerrel nőtt a városban álló házak száma. 1910-ben további 300-zal gyarapodott a város épületállománya. A láncindex szerint 1871 és 1910 között a legnagyobb szaporodás a házak számában 1881 és 1900 között történt, tehát a gyáripar megtelepedésének időszakában. Ugyanez volt a helyzet a mai Nagykanizsa területén lévő településekben is, bár itt a házak számának növekedési üteme lényegesen lassúbb, sőt olykor még visszaesés is tapasztalható volt (Korpavár és Palin esetében). A bázisindex a terület egészén 1871 és 1910 között a házak számának 7496-os emelkedését jelzi, s ezen belül Nagykanizsán 8296-kai nőtt a házak száma. Ez a statisztika azonban csak az épületek számáról ad képet, de nem mutatja meg azok minőségét. A népszámlálási statisztika erről is szolgáltat információt. Eszerint 1900-ban Nagykanizsán az összes házak 7996-a téglából épült és 8996-a cseréppel fedett volt. 1910-ben ezek az adatok 80, illetve 8696-ra módosultak.

60 A ma Nagykanizsához tartozó akkori falvakban a házak 3196-a épült téglából és 5296-a volt cseréptetős 1900-ban. 10 évvel később 3896-uk volt téglaépület és 6396-uk cseréptetős Ezek az összehasonlító adatok mutatják legpregnánsabban a városi és falusi építkezés eltérését. Noha Nagykanizsán is találunk vályogból készült és zsúppal fedett házakat, ez már elenyészően kevés. E város külső képét ekkor már átformálták a 19. század második felében és e századfordulón megindult nagy középítkezések. Nagykanizsa többszintes épületeivel már városias külsőt öltött. Új utcákat nyitottak. 1912-ben egy újabb, periférián történő és elsősorban munkások elhelyezését célzó építkezés került szóba a városi tanácsüléseken. Ezt Bettelheim javasolta, de eleinte a városi tanács mereven elzárkózott e javaslat teljesítésétől. Ekkor írta a helyi lap, hogy Nagykanizsa csillagszerűen fejlődött, s a városi telkek évről-évre értékesebbekké válnak. A Ferenc-rendi zárda melletti telek négyszögölenkénti ára 1912-ben 140 koronán felül volt, s a lakások bére elérte a 400 koronát.

62 Az árak helyes megítéléséhez tudnunk kell azt, hogy 191 l-ben a legjobban fizetettnek számított időszakos mezőgazdasági munkások napszáma a nagykanizsai járásban 1 korona 73 fillér volt, illetve a női munkásoké 1 korona 33 fillér. A város elég gyorsan kiépült. Az 1870-es években még kertek feküdtek azokon a részeken, ahol 3 évtized múlva már házakkal teleépült utcasor állt.

64 Az a város, amelynek főutcáján 1865-ben még hiányoztak a házakról a szám táblák/" s amelynek városháza 1866 tavaszán már összedőléssel fenyegetett,

66 az 1870-es évektől sokat áldozott középületeire. A helyi lap 1869 folyamán többször tette szóvá a városon belüli rossz utakat és a híres kanizsai nagy sarat, amely a nagy port váltotta föl.

67 A századfordulóra azonban már több, emeletes házzal rendelkező, rendezett városkülső fogadta a látogatókat. Érdekessége és jellegzetessége volt a különleges téglákkal kirakott útjainak sora, amelyek azonban a nedves talajon nem