Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 20. (Kaposvár, 1989)
T. Mérey Klára: Nagykanizsa, Somogy kapuja a dualizmus korában
pedig közel 13%-a ebből a gazdasági ágból élt. Igaz, hogy a közlekedés dolgozói körében feltűnően magas az eltartottak aránya. Ha csak a keresőket vizsgáljuk, akkor a közlekedésben dolgozók aránya nem éri el a város összes keresőinek 896-át sem. A mai Nagykanizsa, vagyis az akkori négy falu területén is magasabb volt a közlekedésből élők aránya, mint a kereskedelmi népességé. Az előbbiek között találjuk az akkor már szinte külön kolóniát alkotó vasutasokat éppen úgy, mint a közlekedés más ágában (pl. közúti szállítás) foglalkozókat. A kereskedelmet a legközvetlenebbül, mondhatnám legszervesebben az ipar szolgálta ki. A IV. és V. számú táblázatunk adatai külön-külön mutatják be Nagykanizsának és a mai települést alkotó községeknek 1876. évi iparszerkezetét. Ebből láthatjuk, hogy Nagykanizsán 13 iparágban, 68 féle szakágazatban 362 ipari vállalkozót jegyeztek fel, akik 885 alkalmazottat foglalkoztattak. Ezzel szemben az akkori falvakban 24 szakágazatban 55 önálló vállalkozó 70 alkalmazottal dolgozott. A legnépesebb a vas- és fémipar volt itt, hiszen kovácsműhelyre szükség volt a falvakban. A legtöbb munkást (28 főt) a 3 téglavetőben alkalmaztak, melyek közül 2 után a tulajdonos nem fizetett jövedelemadót. A legmagasabb adó a vendéglátóipar 7 önálló vállalata (4 kocsmáros és 3 kocsmáros és mészáros) fizette, akik a területen 1876-ban az ipar után fizetett jövedelemadó 4296-át adták. Ezután az élelmiszeripar volt még a legjövedelmezőbb. A 7 szakágazat: hentes, mészáros, sütő, pálinkafőző, sajtkészítő, vízi- és gőzmalom. Ez utóbbi Kiskanizsán és Palinban volt, de közülük csak az egyik fizetett jövedelemadót. A faiparban asztalost, káidárt és bognárt találunk. A bőriparban két „irhás" (tímár) dolgozott Kiskanizsán, a textiliparban pedig ugyancsak Kiskanizsán 7 és Szentmiklóson 1 takácsműhely volt. A ruházati iparban szabók, cipészek és csizmadiák „vállalatait" jegyezték fel. A gépiparban lakatos és gépész dolgozott. Az építőiparban pedig egy-egy ácsot és kőművest találunk Kiskanizsán. A hajdani Nagykanizsa iparának képe egyészen más. E falusi struktúrához viszonyítottan ez már városi iparszerkezetet mutat. Ezt támasztja alá nemcsak a szakágazatok nagy száma (68), amely differenciált ipar képét mutatja, hanem az 1876-ban kifizetett jövedelmi adó magas összege is (5496 forint). A város nagyságához képest viszonylag gyengének tűnik az építőipar, de a vállalkozók között találunk ácsot, cserépfedőt, kőművest és építészt, akiknél összesen 101 segéd, 39 tanonc és az építészeknél még külön 3 férfi és 5 női munkás állott alkalmazásban. Ez az iparág a jövedelemadó 596-át fizette. Differenciált volt a szolgáltatóipar is, amely legjobban jelzi, hogy egy település jellege mennyiben városias. Nagykanizsán a feljegyzett 14 vállalkozó borbély, fényképész, fürdős, fuvaros, gyepmester, kéményseprő, órás és szobafestő szakma között oszlott meg. A jövedelemadó 496-át fizették ennek az iparágnak vállalkozói. Legjövedelmezőbb iparág kétségkívül a vendéglátóipar volt. 3 kávés és 30 kocsma mellett már 8 vendéglőt is feljegyeztek, amelyekben az alkalmazottak száma (87 fő) és a fizetett jövedelemadó (2496) a város élénk idegenforgalmát jelzi. Ebben az iparágban a kereskedelem jelentősége is visszatükröződik. Nem ez az egyetlen pont azonben, amikor a kereskedelem és ipar összefonódása megnyilvánul. Ez elsősorban Nagykanizsa gyáriparában volt megfigyelhető. Mielőtt azonban e kérdés tárgyalására rátérnénk, vizsgáljuk meg milyen változások tapasztalhatók Nagykanizsa iparszerkezetében a századfordulón. Milyen irányban történik elmozdulás?
