Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 20. (Kaposvár, 1989)
Borsa Iván: Királyi rendeletre tartott megyei közgyűlés Somogyvár mellett 1444-ben
meg. Az eskük az előírt időpontokban egy-egy káptalani taggal mint eskütevővel és nemes eskütársakkal megtörténtek. Az esküt tevők száma 291 — 290 —106 volt, ami 1164, 1160 és 424 kárértéket igazolt. Ez az arány a bejelentett és az esküvel igazolt kárérték között lényegesen jobb volt, mint a Bátori András és Battyáni Albertné által letett, fentemlített esetekben volt. — I la az eskütevő által felvonultatott tanúk számát nézzük, e tekintetben Battyáni Albert özvegye van az élen, aki kétszázadmagával tett esküt. A kanonokok közül Somodori György emelkedett ki, aki egy alkalommal százhuszonötöd magával tett esküt, míg legkevesebben Szécsi Benedek kanonok egyik esküjén voltak, mindössze tizenhatan. Arról sajnos nincs adatunk — a kanonokok nevét kivéve — hogy a 13 eskütétel során voltak-e azonos eskütársak. Ha elfogadjuk Hajnik Imre megállapítását, hogy „azok, kik ... a féllel esküsznek, ezt nem teszik tudomásuk alapján, hanem esküjökkel az esküt tevő fél hitelességének csak egyszerű kezesei", akkor Somodori György kanonoknak volt a legnagyobb tábora, mert három eskütételén 215-en voltak jelen, a szerény számú társakat pedig Rókási Pál kanonok és János őrkanonok képviselték 25—25, valamint Novai Péter olvasókanonok 24 eskütárssal, magukat is beleszámítva. Megemlítendő, hogy a fehérvári káptalannak az utolsó, 291 eskütevővel végrehajtott esküsorozatról készített jelentése két példányban maradt ránk a veszprémi káptalan magánlevéltárában. A két példány között mindössze az az eltérés, hogy az egyik a két Marcali, míg a másik gordovai Fáncs Péter és mórochelyi Farkas László ellenében letett esküről szól ugyanabban az ügyben. 2 " A négy jelentés közül három eredetiben maradt ránk a veszprémi káptalan magánlevéltárában, egy pedig csak Bátori István országbíró 1483- március 5-i átiratában a vasvár—szombathelyi káptalan hiteleshelyi levéltárából ismert. Az eredetiben fennmaradt három oklevél hátlapján levő feljegyzésekből következtethetünk a következő perfázisra. A 26. sz. alatt közölt oklevélben leírtak ügyében a kúriában a káptalant ismét Gergely kanonok képviselte, aki akkor dékán volt, Marcali Imre személyesen jelent meg, testvére ügyvéddel képviseltette magát, s a per a felek kérésére vízkereszt ünnepének nyolcadára, (bizonyára 1446.) január 13-ra halasztódott. — A 27. alatt közölt oklevél hátlapján nincs az 1445. évből származó feljegyzés, ami egyaránt jelentheti azt, hogy ez ügyben nem volt tárgyalás, de valószínűbbnek az látszik, hogy az előző feljegyzés értelemszerűen erre a perre is vonatkozott. —A 28. sz. alatt közölt oklevél esetében a káptalant Kisberényi Miklós deák képviselte, Fáncs Péter kivált a perből, Farkas László viszont meghalt, így a per testvéreire: Istvánra, Péterre és Bertalanra szállt. Minthogy az ügyvéd a fizetési kötelezettségnek nem tudott eleget tenni, a meghatározott értéknek megfelelő birtokrészbe történő beiktatást rendelt el (az országbíró). E három oklevélen közel negyven évvel későbbi feljegyzések is olvashatók, amelyek a Somogyváron tartott rendkívüli közgyűlés sajátos epilógusának is tekinthetők. A veszprémi káptalannak Marcali Imre és János ellen indított perei — egyenlőre nem tudni milyen stádiumban — 1480-ig szunnyadtak. Ekkor, Marcali Imre és János halála után, örökösük: László perújrafelvételt kért azzal a nem túlságosan meggyőzőnek látszó indokkal, hogy annak idején az ügyvéd akadályozva volt, s nem tudta urai ügyeit megvédeni. 28 Mátyás király az engedélyt megadta, s a káptalant a somogyi konvent közreműködésével György-nap nyolcadára megidéztette a királyi személyes jelenlét bírósága elé. Innen a pert áttették Bátori István országbíróhoz, aki 1482.március 1-én Marcali ügyvédjének kérésére átírta a káptalan
