Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 20. (Kaposvár, 1989)

Borsa Iván: Királyi rendeletre tartott megyei közgyűlés Somogyvár mellett 1444-ben

ügyvédje által bemutatott, l444.június 10-én kelt ítéletlevelet és a fehérvári káptalan három jelentését. Ezek közül csak egy ilyen átírás maradt fenn, de hogy valamennyi említett oklevél átírása megtörtént, erre az eredetiben ránk maradt oklevelek hátlapján levő feljegyzésekből szerezhetünk tudomást, illetve következtethetünk erre. Tárgyalásra csak egy év múlva, 1483 vízkereszt ünnepének nyolcadán került sor. Ekkor Marcali László ügyvédje egyrészt azzal érvelt, hogy ura nagybátyjai hűek maradtak Albert király fiához, a gyermek Lászlóhoz, s Ulászló, aki nem is volt a régi szokás szerint megkoronázva, nem igazságszeretetből választotta ezt a szokatlan bírósági formát, hanem azért, hogy a Marcaliakon bosszút álljon;"

9 másrészt pedig a főpapok, bárók és valamennyi nemes konvenciója által alkotott decretum a zavaros időkben egymásnak okozott károkat rendezettnek nyilvánította.

30 A káptalan ügyvédje elfogadta ugyan ezt az érvelést, de azzal védekezett, hogy a káptalan senkinek sem okozott kárt, csak neki okoztak mások. Érvelését az országbíró vezette bíróság nem fogadta el, s úgy döntött, hogy a bemutatott bizonyítékok nem elegendőek, de ha a káptalan más bizonyítékok alapján kíván az elszenvedett károkért elégtételt kapni, azt más bírósági eljárással keresse.

31 Ugyanilyen ítélet született a másik perben is, s ebből biztosra vehetjük, hogy a káptalan a harmadik perben is elvesztette a kártérítésre vonatkozó jogosultságát. Mai szemmel vizsgálva az akkori viszonyokat, megállapíthatjuk, hogy Marcali László ügyvédjének érvelése ingatag lábakon állt. Marcali Imre mint a megye akkori leghatalmasabb és legbefolyásosabb világi birtokosa az akkori zavaros időkben bizonyára többet engedett magának, bízván abban, hogy büntetlenséget tud magának biztosítani, hisz például a megyében folyó közgyűlési és egyéb pereket királyi rendelettel a királyi kúriába tudta utaltatni, s az ügyvédnek az 1447. március 25-i decretumra való hivatkozása sem volt helytálló, mert az nem vonatkozott az 1443 februárja után elkövetett károkozásokra, ahogy az 14444 külön királyi parancsra tartott közgyűlés is csak ilyen pereket vizsgált. Az Újlaki Miklós és Tamási Henrik ispánok által királyi parancsra tartott közgyűlésnek ez az utólagos kudarca azonban nem jelenti azt, hogy jogszerűségét más esetekben is kétségbe vonták volna. 1511-ben Gyulai János a nádori bíróság előtt másolatot kért az-ispánoknak arról az okleveléről, amely a leányágon öröklődő Ugali-örökség miatt a Battyániak és a Fajsziak között létrejött birtokosztály ügyében keletkezett, mert szerinte ez őt is érinti.

32 Az alábbiakban közlendő oklevélkivonatokból mindenesetre kiviláglik, hogy milyen jellegű kártevések voltak azok, amelyek 1443—1444-ben Somogyban történtek, s feltehetően hasonló esetek voltak számos más megyében is ezekben a zavaros időkben (in disturbiali tempore), hiszen csak Somogyban az ezekből megismerhető esetek száma is elérte a százat, s bizonyára soknak nem is maradt írásos emléke. 1. 1444. május 24. (7. die congr.) Wylak-i Miklós erdélyi vajda és Thamasy-i Vajdafi Henrik többek között Symig és Werewcze vármegyék ispánjai külön királyi parancsra áldozócsütörtök előtti hétfőtől (máj.18.) Somoghwar mezőváros mellett Somogy vármegye nemesei részére a hatalmaskodások, jogtalanságok, gonosztettek és károkozások ügyében (in factis potentiariis aliarumque iniuriarum et malorum ac nocumentorum gravaminibus) közgyűlést tartottak. Megjelent előttük Porch Gergely mester, a veszprémi