Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 19. (Kaposvár, 1988)
Ember Győző: Magyarország lakossága a XVIII. században (Első rész)
bői következtethetünk, hogy az alföldi és a dunántúli magyarság megerősödve került ki a mozgalomból. A magyarság életrajzának írója szerint, „a magyar parasztság e nagy vándorlása honfoglalás volt, a jövendő jó sugallata: a Kárpátok medencéjének öblét, az Alföldet a magyarság fölényes népi többséggel megszállta másodszor is, s ezzel megtartotta hatalmában azokat az előnyöket, amelyeket Európa e részében a nagy alföldi sík népi birtoklása nyújt". 18 Külföldiek betelepülése és betelepítése Az alföldi magyarság megerősödésével a jobbágyvándorlás évtizedeiben elkerülhetetlenül együttjárt más országrészek magyarságának gyengülése, amelyet még fokozott a külföldről történő település és telepítés, amely a nem magyar nemzetiségeket erősítette. A határokon túlról történő település azokat a nemzetiségeket növelte meg a természetes szaporulatot jóval meghaladó mértékben, amelyeknek népei Magyarországgal szomszédos országokban éltek. Ilyenek voltak a szerbek, a románok és a ruszinok vagy rutének. A határokon keresztül kisebb-nagyobb csoportokban többnyire szervezetlenül jöttek a betelepülők. Az átköltözés helyét, idejét, méreteit, módját ezért pontosan meghatározni nem tudjuk. Azt sem tudjuk megmondani, hogy az új jövevények hol és mikor mentek maguk az ország belseje felé, avagy szorították beljebb a már bennlakókat. A településnek csak végső eredményeit ismerjük hozzávetőleges pontossággal. Más a helyzet a telepítéssel, amelynek szervezett akoió lévén, lefolyását meglehetős pontossággal tudjuk nyomon követni. Települések és telepítések együttes eredménye lett, hogy a 18. században meggyorsult az a már jóval korábban megfigyelhető folyamat, amelynek során Magyarország soknemzetiségű ország lett. A nem magyar nemzetiségek területileg is, számbelileg is, jelentősen megerősödtek. A szlovákság népi határvonala a Felvidékről dél felé a 18. században 10-40 kilométeres sávval nyomult előbbre, a hegyekről leszállt a dombos és sík tájakra. A folyók völgyeibe felnyúló magyar sávok eltűntek, ezzel szemben szlovák félszigetek ékelődtek a magyarság népi területébe, így a surányi vidék, és a Vác alá Aszódig terjedő betüremlés. A népi határvonal előrenyomulásán kívül három nagyobb szlovák sziget és kisebb szórványok is kialakultak a magyarság lakta területeken. Az egyik sziget Pest megyében Kerepestől Irsáig húzódott, a másik a Tisza vidékén Borsod, Abaújvár és Zemplén megyék határán, a harmadik pedig Békés megyében Csaba és Szarvas vidékén. Ez utóbbiból Arad, Csanád és Szatmár megyébe rajzottak ki szlovák telepesek. Ezeken kívül a Dunántúl és az Alföld több pontján jelentek meg kisebb-nagyobb szlovák foltok. A már korábban is szlovák településterületen a magyar vidékek eltűntek, a németek is csak a Szepességben, a bányavárosok és a nyitrai Németpróna környékén maradtak meg. Benyomult a szlovákság a magyar és német lakosságú városokba is. Az északkeleti hegyvidék ruszin vagy rutén lakossága már korábban is sokkal egységesebb népi képet mutatott, mint a szlovákok lakta terület. A 18.
