Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 19. (Kaposvár, 1988)

Andrássy Antal: A polgári forradalomtól a szocialista forradalomig (1918. ősze)

A polgári forradalom, a tanácsiköztársaságot megelőző hónapok sem kedveztek a népszaporulatnak. 1919. I. negyedévében 1 443 újszülöttel szemben i 708 volt a halálozások száma. így a fogyás 265 fő volt. A keleti, az orosz fronton harcoló két somogyi kiegészítésű ezredből - a 44-eS' közös, valamint a 19. honvéd gyalogezred egységeiből - 1918 tavaszáig, az ezredek kivonásáig, mintegy 10 000-11 000 a fogságba esettek száma. Közülük 7 000-8 000 főnek sikerült a fogság, majd a polgárháború évei után szülőföldjére hazatérni.

3 Az 1918 decemberétől három hónap alatt az Oroszországból hazatért 70000 osztrák-magyar hadifogolyból 40000 volt a magyar nemzetiségű.

4 Az olasz front október végi összeomlásakor mindkét somogyi ezred állásban, illetve tartalékban volt. A 19. honvédezred november elsején kezdte meg a visszavonulást. November 3-án Molinában, a 40. hadosztály Nagy Pál altábornagy parancsából értesült a fegyverszünetről, arról, hogy az „ . . . ellenségeskedést be kell szűntetni! A fegyverszüneti feltételek még nem ismeretesek. Az ellenség előnyomulásával szemben ellenállást kifejteni nem szabad, azoknak átvonulást kell biztosítani. A legénységet ki kell oktatni, hogy a rendszeres ellátás és gondoskodás csak akkor lehetséges, ha a csapat rendben és fegyelemben helyezkedik el, az adandó parancsokat türelemmel bevárja és pontosan végre is hajtja. Mindenki haladéktalanul hazájába szállíttatik, de mindenekelőtt ama kötelékek, melyek rendezetten állanak itt készen, tehát annál hamarább érünk haza, minél nagyobb rendet tartunk." Továbbá a hadosztályparancsnok intézkedett arról, hogy a szállingózó, csellengő egyéneket a hazainduló egységekbe tilos felvenni. Ez, valamint az egységek jórészt somogyi-tolnai fiúkból álló homogenitása járult hozzá ahhoz, hogy az 1623 főből álló ezred két zászlóalja többségében hazaért.

5 Igaz, menetközben néhányan elmaradtak, megszöktek. A 44-es közös gyalogezred hazatérése már nem volt ennyire egyszerű. Október 26-án éjjel, a Piavénél hatalmas tüzérségi tűz után, az olasz és a francia csapatok átkeltek a folyón. A 3. zászlóalj ellenlökése rövidesen kudarcba fulladt. A katonák nagy része elesett, illetve fogságba esett. Az ellenség rövidesen a legváratlanabb helyeken jelent meg. Az 1. és a 2. zászlóalj még rendezetten visszavonult. Az úton már a pánikba esett és menekülő gyalogsággal és tüzérekkel keveredtek, akik között rémhírek terjedtek el, így a parancsmegtagadó egységekről is hallottak. ,,A negyvennégyesek négy napon keresztül rendszeres utóvédharcokban vonultak vissza a Piave felső folyása melletti országútra a Belluno fölött." Az akkori olasz határon lévő Kreuzberget kellett a parancs szerint megszállniok, amit viszont a legénység megtagadott.

6 Ugyanis az előző napon, november 3-án tudták meg a katonák a fegyverszünet hírét. A hadosztályparancsnok előző tiszti parancsában ogyanis tudatta: „Itt van a béke, most csak csend és rend legyen. Amilyen gyorsan lehetséges, mindenki hazájába jut. Minél nagyobb a rend, annál gyorsabban."

1 A zászlóalj hiába gyalogolt a kijelölt állomásig, az osztrákok nem biztosították a vasúti szerelvényt. Hol az egyes helységek osztrák nemzeti tanácsával, hol a szlovénekkel gyűlt meg a bajuk. Mindegyik követelte a teljes felszerelésük leadását. „Csáktornya előtt hallottuk a tengerészek és a horvát zöld gárda közti lövöldözés zaját, attól fogva lassan, de biztosan közeledtünk