Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 19. (Kaposvár, 1988)

Bősze Sándor: A Csokonya-vidéki Népnevelési Egylet története

kat figyelembe véve tudták volna az új nevelési elképzeléseket közvetíteni a községi és az egyházi testületek felé. Eötvös a népnevelés anyagi helyzetének javításáa és „az iskoláztatással kapcsolatos egységes közvélemény kialakulását is remélte"/' A felhívását követően kialakult országos méretű társadalmi vitában a haladást sürgető erők ráirányították „a figyelmet az iskolák állapotára, a tanítók helyzetére, a népoktatás előtt álló nagy feladatokra", a babonáikra, a parasztság szellemi és társadalmi felemelkedésének szükségességére' A szemben állók - legalább is egy időre - azonban erősebbnek bizonyultak. A legfőbb viszszahúzó erők főképpen a katolikus egyházak voltak. A somogyi kutatások alapján úgy tűnik, a vármegye álláspontja már nem lehetett ennyire egyértelmű, ugyanis a törvényhatósági tagok közül többen magánemberként támogatásukról biztosították a népnevelési egyleteket. Másfelől viszont az eötvösi koncepcióval ellentétben a megyében is érezhetőek voltak a helyi centralizációs törekvések.

1

' Így Somogyban - miképp országszerte is - igen vontatottan alakultak a népnevelési egyeletek. Az országban szám szerint 24 alakulásáról tudunk, s ezek a csokonyait kivéve hamarosan feledésbe is merültek.' A későbbiekben még felbukkant a népnevelési egyletek gondolata. 1880ban például Fehér megye átiratokban küldte szét gr. Zichy Jenő egyletalakítási javaslatát, amely Eötvös 1867-es „előleges tervrajzára" emlékeztetett. Somogy megye állandó népnevelési bizottsága 1881. január 28-i ülésének határozata alapján ezt a tervezetet pártolólag szétküldték a járásokba. A szentmiklósi körjegyzőséget kivéve azonban nemleges válaszok érkeztek. Az Eötvös-féle felhívást követő hetekben élénk vita bontakozott ki Somogyban is. A polémiáról, az egyletek vontatott alakulásáról és a „gittegyletesdibe" fulladt lassú, észrevétlen elhalásukról sokat tudhatunk meg Kelemen Elemér tanulmányaiból. Az ő eredményeit támasztják alá az utólag előkerült levéltári dokumentumok is. Először az 1867. augusztus i-jei megyebizottsági gyűlésen ismertették a felhívást.

10 Megalakult a megyei egylet megszervezését előkészítő négy tagú bizottság, amely a várható demokratikus és liberális törekvéseket megelőzendő a centralizáció felé hajlott és meglehetősen magasan szabta meg a tagsági díjakat. A Somogy hetilap 1867. augusztus 6-i számának „Újdonságok" rovatában arról tudósította olvasóit, hogy a megalakítandó népnevelési egylet költségére 36 frt-nyi adomány jött össze, egyebek mellett Jankovich Lászlótól, Zichy Antaltól, Igmándy Benedektől, Csépány Antaltól, Somssich Lőrinctől, Ferenctől és Andortól, valamint Festetich Páltól és Bereczk Antaltól, illetve még további 7 úriembertől. Az előmunkálatokhoz kapcsolódott az augusztus 27-én a Somogy hasábjain kezdődött sajtóvita, amely Vikár János ladi, később hetesi református lelkész és Tobak Benő református tanító között folyt. Az indító cikk Vikáré volt.

11 A lelkész örömmel fogadta Eötvös felhívását. Az egyletek fontos feladatának tartotta a közműveltség gyarapítását, a tanítók megbecsültségéért való küzdelmet, a nép támogatásának és bizalmának elnyerését, amelyhez viszont szükségesnek tartotta, hogy „engedjünk a népnek saját dolgai elintézésében egy kissé több autonómiát". Vilkár azonban állásánál fogva tartott az állami befolyás erősödésétől. Ezért szállt vitába vele Tobak Benő. A hedrehelyi tanító - elismerve a keresztény egyházak kétségtelen művelődési érdemeit -, a felekezeti iskolák helyett nemzeti iskolákat képzelt el. Ö is sokat várt a népnevelési egyesületektől: a népiskolák megsegítését, a rossz, maradi családi