Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 19. (Kaposvár, 1988)

Bősze Sándor: A Csokonya-vidéki Népnevelési Egylet története

A CSOKONYA VIDÉKI NÉPNEVELÉSI EGYLET TÖRTÉNETE (1868-1928) BŐSZE SÁNDOR Mottó : ,,A népművelésre azonban további szükség van, mert a haladással lépést kell tartani." (Máté Lajos egyesületi elnök) A Dráva mentén Babócsai Alsó-Járási Népnevelési Egylet néven alakult egyesület életútjának vizsgálata több szempontból is izgalmas feladatot kínál. A népnevelési egyletek sorában - országos tekintetben - egyedülállóan hoszszú ideig, fél évszázadig tevékenykedett. Annak ellenére, hogy a vidéki egyesületek között, déli határszéli elhelyezkedése miatt, még Somogyban is vidékinek számított, képes volt egy féljárásnyi területet magához vonzani. Az egyesület megmaradt csekély mennyiségű, de annál értékesebb iratanyaga kutatásmódszertani aspektusból is figyelemre méltó. Jegyzőkönyveinek, pénztári naplójának és számadókönyveinck - az első látásra egyszerű feladatot kínáló, majd pedig egyre bonyolultabb problémákat felvető - felhasználása az egyesüiecek kutatásának újabb, elmélyültebb, talán amolyan modell-kísérleti, elemzési lehetőségét is kínálja. Az alakulás A dualizmus első évtizedében a megyénkben alakult egyesületeknek több mint fele művelődési céllal született meg, jelezve az elmaradott kulturális helyzet megváltoztatásának társadalmi igényét. Alapszabályaikban - természetesen a korszak Magyarországon is teret nyert művelődési eszméi is tükröződtek. A reformkori nemzedék emigrációból hazatért tagjai a nyugat-európai népművelési eszméket, egyebek mellett a felnőttek, iskolán kívüli oktatásának gondolatát is magukkal hozták. Ez tapintható ki a témánk kiindulópontját jelentő, az Andrássy-kormány kultuszminisztere, Eötvös József által 1867-ben kibocsátott „Felhívás népnevelési egyletek alakítására" c. köriratban.

1 Általánosan elfogadott vélemény, hogy Eötvös ezen egyesületek segítségét is igénybevéve akarta a népoktatási törvény előkészíteni és végrehajtani.

2 A liberális közoktatási koncepció szerint helyesnek tartotta, hegy a kormány döntő befolyása mellett a népnevelésben magának a népnek is legyen beleszólása. Társadalmi összefogással kell felébreszteni - vélte - a népben az önművelés igényét, annál is inkább, mert a központi nevelési törekvéseket csak a társadalom támogatásával lehet megvalósítani.

5 Ezen ponton támaszkodhattak volna a népnevelési egyletekre, amelyekre a miniszter semmilyen központi szabályozást sem akart ráerőszakolni. Olyan magánjellegű, decentralizált egyesületeket képzelt el, amelyek a helyi viszonyo-