Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 19. (Kaposvár, 1988)
Dobai András: Somogy igazgatástörténete az Októberi diploma és a Schmerling provizórium idején (1860. október-1865. szeptember)
Elnézőbb magatartást tanúsított Somogy a Bach-rendszerrel együttműködő, azt kiszolgáló volt megyei vezető hivatalnokok elbírálásának kérdésében is. Az egykori megyefőnök, majd megyei törvényszéki elnök, az aulikus magatartásáról közismert Hochreiter Ambrus is felkerült a bizottmányi tagok Listájára arra hivatkozva, hogy „annyi viszontagság között s önfeláldozásával megmenté a megye ősi pecsétjét". 28 Hochreiter felvételét Kozma Sándor marcali főszolgabíró indítványozta talán nem véletlenül, hiszen Hochreiter 1828-1843 között ugyanennek a járásnak volt főszolgabírója. A régi vezető tisztviselők közül megőrizte hivatalát Nagy Lajos levéltárnok, Somogyi János várnagy, Vörös László, a megye főmérnöke, aki időközben Pestre költözött és akit onnan hívott vissza Jankovich. A december 20-i tisztújítás során megválasztott megyei vezető közigazgatási tisztviselők névsora: Első alispán: Mérey József (48-as első alispán) Másodalispán: Csépán Antal (1833-tól állt vármegyei szolgálatban; 1839-ig alszolgabíró, majd táblabíró, 1846-tól a babócsai járás főszolgabírája. 1849 áprilisa után teljesen visszavonult a közélettől.) Főjegyző: Zichy Antal Főadószedő: Gaál Gusztáv Számvevő: Igmándy Sándor Megyei főorvos: Kozma József Várnagy: Somogyi János Levéltárnok: Nagy Lajos Főmérnök: Vörös László Megyei másod mérnök: Török Miklós Járási főszolgablrák: Központi járás: Somssich Lőrinc Babócsai járás: Somssich Imre Kaposi járás: Baán Gáspár Igali járás: Fekete Lajos Szigeti járás: Báti István Marcali járás: Kozma Sándor Az újonnan alakult megyei bizottmány egyik első teendőjének tekintette a közbiztonság megszilárdításának kérdését, ekkor döntöttek a megyei pandúrok újbóli alkalmazásáról, a létszámot az 1848. éviben állapítva meg. A főispáni utasítások tizedik pontja értelmében a megyék közigazgatási szükségleteire vonatkozó költségvetési tervezetét jóváhagyásra a helytartótanácshoz kellett felküldeni. Somogy ebben a kérdésben úgy döntött, hogy mivel ez az eljárás hoszszabb időt venne idénybe, s ezalatt a megyei közigazgatás pénz hiánya miatt könnyen elakadhatna, az első alispán feladatává tették, hogy „a rögtöni szükségletek" fedezéséről gondoskodjék. 211 Az ilyen és ehhez hasonló intézkedések egyre határozottabban mutatták, hogy a megye új hivatalnoki kara önállóan kíván cselekedni, s ez Bécs egyre növekvő aggodalmát váltotta ki. Ennek példája Fekete Lajos igali főszolgabíró
