Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 19. (Kaposvár, 1988)

Kaposi Zoltán: A vrászlói uradalom termelése és gazdálkodása a XIX. század első felében

vrászlói birtok a „gróf Batthyány-örökösök" kezére, akiknek apja gróf Zichy Károly volt, aki egyben az egész Batthyány-örökséget is kezelte.

8 Az uradalom 1834-41 között területileg jelentősen bővült Zichy gróf vásárlásainak eredményeképpen, mivel megvette Miháldit Apátit és Bolhást. A jobbágyfelszabadítás idejére az uradalom területe már majdnem elérte a 24 000 holdat.

9 Néhány szót kell szólni a Zichy-család ezen ágáról is. Kiemelhetjük, hogy nem az országosan is ismert Zichy Károlyról, tehát a korábbi országbíróról van szó, mégcsak nem is fiáról, vagyis gróf Széchenyi István feleségének első férjéről, hanem egy másik, kevésbé ismert Zichy Károlyról. Konzervatív, aulikus nagybirtokos volt, négy uradalom koncentrálódott a kezén, kb. 60000 hold terjedelemben.

10 Az országos nagypolitikában alig vett részt, a történeti szakirodalom inkább testvéreit tartja számon, mint őt, pl. az 1848-ban Csepel szigetén kivégzett Zichy Ödönt, vagy a veszprémi püspököt, Zichy Domokost." A Zichycsalád ot szoros klánkapcsolatok fűzték a gróf Batthyány-családhoz, ami elsősorban az örökösödésben és a házasságokban mutatkozott meg.

12 Zichy Károly gróf 1847-48-ig viselte gondját a fiai számára szerzett uradalomnak, utána átengedte azt gyerekeinek. A kilenc testvér közti végső osztozás valószínűleg az 1850-es évek második felében történt meg, ekkor a vrászlói uradalmat feldarabolták, az eredeti birtok (tehát az 1832-ben vásárolt három falu és egy puszta) Zichy Nepomuk Jánosé, az uradalomhoz később vett birtoktestek pedig Zichy Máriáé, Annáé és Pál Ferencé lettek.

13 2. A birtok fekvése, gazdaságföldrajzi adottságai Bél Mátyás szerint Somogy megye a 18. század elején olyan volt, mint egy nagy sziget, tele bozóttal, láppal, posványos állóvízzel.

1 Ha a 18. század vége felé készült II. József-féle felmérés térképszelvényeire, ill. a hozzátartozó országleírásra pillantunk, megállapíthatjuk, hogy a fenti kijelentés teljes egészében igaz a vrászlói uradalomra is.

2 A vidék az erdő és a mocsár világa volt a 18. században, a piciny falvak szinte elvesznek az erdőrengetegben. Mindez a táj legfontosabb tényezőjének, az Ormánd folyónak tulajdonítható. Róla Bél M. a következőket mondja: „Kanizsa forrásai közül ered... ettől kezdve az ormándi víz folytonos választóvonalat alkot megyénk és Zalamegye között. . . helyenként egy mérföldet is meghaladja a szélessége, különösen ahogy a tó felé közeledik, mcgláthatatlan nádasokkal beárnyékolva . . . "

:i A térkép szerint észak-déli irányba sok kis patak folyik, melyeknek gyűjtője egyaránt a szeszélyes Ormánd. A folyó az uradalom nyugati felén haladt, Simonyi falu mellett fordult északi irányba, s kiöntéseivel hatalmas mocsarakat teremtett. A rendelkezésünkre álló országleírás teljes egészében megerősíti a térképen láthatókat: „az erdőket itt és Ormándpuszta között több mocsaras föld borítja. . . a réteken sok a mocsaras hely... a patakok és a tavak partja mocsaras...'"' Mindenesetre le kell szögezni, hogy a három falu közül Simonyi volt legjobban kitéve a folyó pusztításainak. Alapvető változás a vidéken csak 1820 után figyelhető meg, mikor az Ormándot védelmet nyújtó gátak közé szorították. A munka 1825-30 között „magány-költségen" készült el, a fő szervező Festetich Imre gróf volt.

0 A lecsapolások kisebb-nagyobb kiegészítéssel még az 1840-es években is folytak. Ennek