Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 19. (Kaposvár, 1988)
Ember Győző: Magyarország lakossága a XVIII. században (Első rész)
rom kategóriát különböztethetünk meg: 1-25 háztartású kicsiny, 26-50 háztartása közepes és 50-nél több háztartású nagy lakott helyeket. Az anyaország egyes részeiben a következő volt a megoszlás: Kicsiny Közepes Nagy Duna bal partja 1284 409 186 Duna jobb partja 1458 335 208 Duna-Tisza köze 134 109 96 Tisza jobb partja 1657 79 30 Tisza bal partja 1184 209 85 5717 T I4I 605 A kicsiny települések tehát a Duna-Tisza közét kivéve mindenütt többségben voltak, de nem egyforma arányban. Legnagyobb mértékben Felső-Magyarországon, főleg Bereg, Sáros és Zemplén megyékben. A Dunántúlon különösen Baranya, Somogy, Vas és Zala megyékben. A Tisza bal partján Bihar megyében volt igen sok kicsiny település. A Duna bal partján Nyitra és Trencsén megyében. Erdélyben a lakott helyek az alábbiak szerint oszlottak meg: Kicsiny Közepes Nagy Megyék 666 414 217 Székelyföld 120 156 145 Királyföld [ ] 44 208 797 614 568 Erdélyben tehát egészen más volt a megoszlás, mint az anyaországban. A kicsiny települések voltak kisebbségben. A szászok földjén a nagy települések száma különösen magas volt. 15 A horvát-szlavón-dalmát királyság és a katonai határőrvidék megfelelő' adatait 1720 körül nem ismerjük. Az 1787-es adatokból azonban következtethetünk a század első évtizedeire is. Az 1787-es népszámlálás adatai azt mutatják, hogy a történeti Magyarország lakott helyeinek megoszlása lélekszám szerint továbbra is aránytalan maradt. Vas megye 220 ezer lakosa 651 községben élt, Temes megye 215 ezer lakosa 185-ben. Nógrád megye 148 ezer lakosa 265 községben, az egyesített Békés-Csanád-Csongrád megye 146 ezer lakosa 47-ben. A nagy lélekszámú lakott helyek az anyaországban továbbra is az Alföldön voltak, a kicsiny lélekszámúak a Felvidék és a Dunántúl egyes részeiben. Horvátországban és Szlavóniában általában igen kicsinyeik voltak a községek, Erdélyben volt a megoszlás a legaranyosabb. Ezt mutatja az alábbi táblázat.
