Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 19. (Kaposvár, 1988)

Kanyar József: Könyv- és nyomdakultúra Dunántúlon a kései feudalizmus idején

épp úgy, mint kiadásairól, gazdálkodásának rendjéről, a plébánia vagyoni helyzetéről szóló fontosabb dokumentumokról (alapítványok alapítóleveleiről, birtokb e val 1 ás o kr ól stb.). Az egyházlátogatási jegyzőkönyvek lehetővé tették a számunkra a meglátogatott 14 plébánia (összesen több mint 35 község) viszonyainak nemcsak a sajátlag egyházi, hanem (az egyház a tömegek társadalmi tudatformálásában ekkor még szinte monopolhelyzete folytán) általános művelődéstörténeti, sőt bizonyos gazdaságtörténeti szempontokból is lehetséges vizsgálatát. Arról nem szólva, hogy lehetővé tette mindazon problémák s témakörök megismerését is, amelyekre ez az egyházlátogatás más somogyi esperesi kerületekre vonatkozólag is választ adhattak. A jegyzőkönyvből kiderült, hogy a püspököt mindenüvé tekintélyes létszámú bizottság kísérte el, bennük a helységek elöljárói, az egyházi hierarchia tagjai, a szolgabírói kerületek és a földesurak képviselői is helyet foglaltak 1629 fős létszámban. A filiák képviselőit - természetszerűleg - a plébániai székhelyre rendelték be. A vizsgálati jegyzőkönyvek mindenütt rögzítették az iskolák és a tanító lakások állapotát is. Nemesviden jó épületet találtak, Tapsony szenyéri filiájában a tanítói házat elhagyatottnak („in statu desolato"). A szakácsit megfelelőnek tartották (,,in statu commodo"), a böhönyeit pedig rossznak („in statu pessimo"), Buzsákon fából épült volt az iskola épülete. Az újlaki tanítóház is romos volt. A népet általánosságban hívőnek találták pl. Tótszentpálon („mores populi parochiani"), amely látogatja az egyházat, használja a rózsafüzérét, felettesei irányában engedelmes és tisztcletadó. Mindenütt ránézhettünk a plébánosok könyveire, amelyek főképp XVIXVIII. századi ki'adásúak voltak. A vörsi plébános 60 kötetéből 1801 és 1815 közötti kiadású alig volt 11 mű. A sámsoni plébános 55 kötetéből is mindössze csak I volt XIX. századi. A könyvek nagyrészt teológiai munkák voltak. Ritka példányként találtuk meg a tótszentpáli plébános könyvei között Kiss József: Egészséget tárgyazó katekizmusát (Sopron, 1761). Tankönyvek is alig voltak közöttük találhatók, ha csak a buzsáki plébános 50 kötetes állományában nem említeném Nagy Ferenc: Catechismus Hungaricusát (1767-ből). Balatonújlakon 166 művet találtunk a plébános könyvtárában. A tanítók minősítése általában kielégítőnek volt mondható. Tanítói hivatalán kívül valamennyi betöltötte a nótáriust tisztet is, a többség orgonistája is volt az egyháznak, néhányan pedig harangozok. Végzettségük tekintetében csak a fajszi Kuti Ferencről tudjuk, hogy szintakszista volt, a szobi 22 éves Gaál Károly sem végzett tanítóképző normaiskolát, csak a keszthelyi retorikai osztályt, a kéthelyi Turkovics József pedig Szombathelyen végezte a filozófiai osztályt. Magatartásuk ellen többnyire nem esett kifogás: alkalmas és jó erkölcsű, engedelmes (moriger) és józan (sobrius) volt a tapsonyi Sárdi János, jó erkölcsű és az ifjúság nevelésére alkalmas a nemesvidi Zárka István is. Csupán a segesdi Kováts Józsefről állapították meg, hogy lusta. Segédtanítóként (promagister) az esperesi kerületben csak Sámsonban (Derdák Mihály) és Tapsonyban (Bölcz József) működtek.