Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 19. (Kaposvár, 1988)

Kanyar József: Könyv- és nyomdakultúra Dunántúlon a kései feudalizmus idején

A közművelődés területén aligha mehetünk el szó nélkül az egyházi rendházak kulturális tevékenysége, művelődéstörténeti szerepe mellett. A megyében a ferencesek munkája (Andocs, Segesd, Mesztegnyő, Nagyatád, Szigetvár) nemcsak a vallási tennivalók terére korlátozódott, hanem iskoláik, könyvtáraik, patikáik, zene- és énekkultúrájuk stb. révén a népművelésben is jelentős szerepet játszottak. Többnyire Németországból származó különféle mesterségeket űző és ismerő betelepültek öltöztek be a kezdetben a rend ruházatába Somogyban is, akik itt tanultak meg magyarul, hiszen az első esztendőben még a nevüket is csak németül tudták leírni. Az 1726-tól fennálló andocsi noviciátusban is csupán 1769-ben fordult meg az első magyar páter: Vida Péter személyében. Előtte Hueber Benedek, Struch Hilar, Hausgoss Nicefor, Zeitler Tamás és Haffner Ferdinánd töltötték be a jelentős posztokat a noviciátus élén. 1727-ben a marianus ferencesek között 211 német és 181 szlovák ajkú rendtag élt, s csak 146 magyar. Ilyen ferencesrendi mariánusok székeltek Mesztegnyőn és Andocson, ladiszlaita ferencesek pedig Szigetváron, Segesden és Nagyatádon a megyében.

8 A rendházi könyvtárak nagy becsben állottak a kor kevés számú szakembere előtt, s még az egyházból is kizárták azokat a középkor folyamán, akik könyveket tulajdonítottak el a könyvtárakból. Ismeretes, hogy hazai könyvtáraink értékei a hódoltság alatt jelentősen elpusztultak, a megmaradt állományt a kuruc idők háborúi is erősen megtizedelték. 1753-ban Andocson már 450-500 mű volt — kb. 700 kötetben - a rend könyvtárában az Inventarium Conventus Andocsiensis szerint. Ez az állomány 1884-ben - több mint egy évszázad alatt - csupán csak 622 műre gyarapodott! - 122 művel többre - 1381 kötetben és 168 füzetben. A XX. század közepén pedig 3000 kötetről volt tudomásunk. Nagyjából a megye többi ferences-rendházi könyvtáraiban is csaknem azonos nagyságú volt a könyvállomány. Felsősegesden is 3000 kötet volt az állomány a XX. század közepén, 1845-ben pedig 1014 kötet.

9 Milyen könyvek voltak e könyvtárakban? Főként teológiával, egyháztörténettel, egyházjoggal és pasztorációval kapcsolatos művek, továbbá több, egyházi beszédeket tartalmazó magyar nyelvű kötet, közöttük is Pázmány Péter, Káldy György stb. beszédei. A patikával rendelkező rendházak könyvtáraiban értékes orvosi és gyógyszertani művek is kerültek a polcokra. Felsősegesden - például - megtalálható volt Csapó József neves debreceni orvos Pesten 1791-ben megjelent „Orvosló könyvetekéje". Az andocsi könyvtárban pedig Szekér Károly Jánosnak Bécsben, 1785-ben kiadott: „A megromlott és a különbféle nyavalyában sinlődő, mint pedig a fertő eszközök által megsebesített állatoknak orvoslásárul és gyógyításárul Wettstein Amadeus János után" című munkája. A korabeli orvosi röpiratokat és szakkönyveket is magába foglaló könyvtári állományt sokat forgatták azok a jó nevű sebészek és patikus rendtagok is, akiknek soraiban említhetjük Andocson: Vierziger Filibert bécsi származású sebészt (1751), Fritsch Lipótot (1753) Csehországból, a 22 éves Sváb Pelbárt sebészt, a svábországi Hochenfeldből, Felsősegesden pedig Steinmahler Fausztin mellett a móri születésű Kozma sebészt. E sebész és gyógyszerész szerzetesek ismerték a korabeli közkézen forgó recept- és fűvészkönyveket is. A könyvtárak sokszor őriztek hasznos utasításokat és recepteket tartalmazó, orvosi kéziratokat is. De a rendnek nemcsak a könyvtárai, hanem a gyógyszertárai is a legré-