Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 18. (Kaposvár, 1987)
Bősze Sándor: Egyesülettípusok a dualizmuskori Somogyban (Harmadik közlemény)
nuár 2-án összejött az előkészítő bizottság. 254 alapító, rendes és pártoló tagot tudhatott maga mögött21*6. A vármegyei elitet szép számban képviselő tagság 1909. január 21-én alakította meg az egyesületet a vármegye házában. Alapszabályát azonban a belügyminiszter csak 1914-ben engedélyezte. Gyűjteményük bázisanyagát a hajdani Régészeti Társulat tárgyai képezték. Már az alakulás évében a főszolgabíróik segítségével összeírták a megye területén élő, muzeális tárgyakat gyűjtő embereket237. A Múzeum Egyesület gyűjteményét számos ajándékozó - egyebek között gr. Somssich Géza, Roboz István, Darnay Kálmán, a gimnázium tanulói - is gyarapították. Az egyesületi élet hosszúra nyúlt kezdete nem volt könnyű. Az egylet öt évig alapszabály nélkül működött, majd a világháború sok tagot katonának szólított. A háború utolsó évében a lakáshiány miatt az egylet is helyi séggond okkal küszkod ött. A nagy társadalmi érdeklődést az 1909-es tagság foglalkozási és lakóhely szerinti összetétele is jelezte238. A 200-200 koronát befizető alapító tagok Somogybán, Budapesten, Veszprém, Tolna és Vas megyékben laktak, volt köztük i főispán, 23 nagybirtokos, 2 középbirtokos, 1 ügyvéd és több jogi személy, mint pl. a Balatoni Gőzhajózási Rt., a Veszprémi püspökség, vagy Szigetvár nagyközség. A rendes tagok többsége somogyi tanár, tanító, jogász, rk. plébános, református lelkész, orvos, mérnök, közgazdasági és vasúti tisztviselő, állatorvos, művész, valamint 13 község és egyesület. A pártoló tagokról már kevesebb adatot jegyeztek fel. A megye másik, és szintén igen jelentős közgyűjteménye a szigetvári Zrínyi Miklós Múzeum. Egyesület alapítóinak hosszú küzdelme után, a szigetvári hősök halálának 351. évfordulóján, 1917. szeptember 7-én alakult meg239. Céljainak megvalósításához azonban már csak a világháború után tudott nekikezdeni. T ársasági egyesületek A polgári életmód terjedését demonstráló egylettípus sok rokon vonást mutatott több - főképp a kulturális - egyesületformával is. A társasági körökben is sokat foglalkoztak művelődési, gazdasági és politikai kérdésekkel. Ügy véljük, két dologban azonban a többi típustól mindenképpen eltértek. Már az elnevezésük is sugallja, hogy itt elsősorban a sok egyéb mellett a társas szórakozás igényét fogalmazták meg. A másik: a társadalom rétegződését követve itt volt a legélesebb a társadalmi elkülönülés. Az egyesületek puszta megnevezése alapján, esetenként nehéz különbséget tenni az eltérő társadalmi rétegek azonos nevű, de tartalmában mégis elütő társulatai között. Az alapszabályok sok esetben a társasági köröket az olvasókörök szinonimájaként használták, zárójelbe téve a kaszinó fogalmát. Ez történt pl. a Nemesvidi Polgári Társaskör és a Tahi Olvasókör esetében is240. A kaszinók a legrégibb és a legelőkelőbb társaskörök voltak. Az 18 70-18 80-as évektől egyre többet alapítottak és, ahogy Tamás József is írta: alig volt olyan jelentékenyebb község Somogybán, ahol ne lett volna kaszinó. Még Lábodon és SzulokbaríÍAÍ, sőt Babócsán, Nagybajomban, Nemeseiden, Iharosberényben, Mikében és Balatonbogláron is242 alakult ilyen társaság. Az utóbbi kettő rövid életű lehetett, mert ugyan alapszabályaikat a belügyminiszter engedélyezte, de ennek tényét az alispáni nyilvántartó könyv már nem jelezte. A járási székhelyeken is 276
