Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 18. (Kaposvár, 1987)
Szakály Ferenc: Egy végvári kapitány hétköznapjai (Horváth Márk szigeti kapitány levelezése Nádasdy Tamás nádorral és szervitoraival) (1556-1561)
EGY VÉGVÁRI KAPITÁNY HÉTKÖZNAPJAI (Horváth Márk szigeti kapitány levelezése Nádasdy Tamás nádorral és szervitoraival, 1556-1561) SZAKÁLY FERENC Az utóbbi húsz esztendőben - nem utolsósorban éppen a Somogy Megyei Levéltár példamutató kiadói tevékenysége nyomán - kezd szépen kikerekedni a 16. század közepi dél-dunántúli várháborúk története. A sokat forgatott régi forráskiadványokhoz újabbak csatlakoztak, s számos olyan feldolgozás is napvilágot látott, amely értékes, új levéltári anyag bevonásával foglalkozik az itteni töröik- magyar összecsapássorozat egy-egy részletével vagy mozzanatával. Mindennek következtében nemcsak az események kronológiája, a legfontosabb várvívások lefolyása, a főbb szereplők személyisége és kapcsolatai állnak előttünk világosan, hanem a végvári katona- ás polgárélet megannyi színes és egyben jellemző eleme is.1 Attól persze még nagyon messze vagyunk, hogy a feltárási lehetőségek kimerüléséről beszélhessünk. A belőle merítő, impozáns forráskiadványok2 ellenére a korabeli Dunántúl legfontosabb forrásanyagának, Nádasdy Tamás nádor (1554 -1562) levelezése ránk maradt részének - valójában inkább talán csak töredékének - kiaknázása is éppen csak a kezdet kezdetén tart. A másik legfontosabb ievelezósgyűjteményé, a Batthyány-missziliseké még ott sem; hogy a nagy végvárak szétszórtan fennmaradt, de összességében hatalmas gazdálkodási anyagát itt ne is említsük.3 A továbblépés lehetőségeinek illusztrálására e tanulmány végén 121 darab olyan levél regesztáját közöljük, amelyeket a kétszer volt szigeti kapitány, gradeci Horváth Mátik küldött túlnyomórészt pártfogójához és egyben feletteséhez, Nádasdy Tamáshoz és annak a közeli várakban szolgáló embereihez. Egy olyan - immár másfél százada buzgón kutatott - levéltárban, mint amilyen a Magyar Kamara Archívumába sorolt Nádasdy Levéltár, persze nem maradtak észrevétlenül a történészek által - de sajnos csatk őáltaluk - jól ismert szigeti kapitány levelei. Sőt, egyik-másik darabjuk már korán napvilágot látott; hat mindjárt az első módszeres magyar misszilis-kiadványban, Szalay Ágoston legendás Négyszáz magyar levelében/* amelynek túlnyomó többségét meggyőződésünk szerint úgyszintén a kamarai archívumból „zsákmányolta” a buzgó múlt századi gyűjtő. Hosszú szünet után, 1918-ban Iványi Béla közölt tizenegy levelet ugyaninnen, függelékül azon munkájához, amelyben nagyobbrészt a gradeci Horváth család nagyőri levéltára alapján ismerteti a család történetének egy-két érdekesebb részletét.5 Ugyanakkor viszont azok a kutatók, akik a századfordulón különböző cí45
