Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 18. (Kaposvár, 1987)

Szakály Ferenc: Egy végvári kapitány hétköznapjai (Horváth Márk szigeti kapitány levelezése Nádasdy Tamás nádorral és szervitoraival) (1556-1561)

amitől a legjobban tartottak Szigeten, 1556-ban elmaradt, s nem bizonyult valósnak az a híradás sem, miszerint a szultán április 24-et jelölte ki Sziget kézrake- rítésének határnapjául. Ami azonban késett, nem múlott: a Portáról frissen érkezett új budai pasa, Ali — aki 1552-ben egyszer már betöltötte ezt a tisztet, s Eger sikertelen ostrománál alaposan kiismerhette a várvívás módozatait - a dunántúli török csapatok élén 1556. június 11-én valóban hozzákezdett Sziget ostromához. Bár az uralkodó ígérete szerint ostrom idején 2000 gyalogosra és 1000 lovasra kellett volna növelni Sziget védőseregét, hathatós intézkedés nem történt, s így Horváthnak a megcsappant békelétszám élén kellett felvennie a küzdelmet. Ráadásul azt a tervet sem sikerült valóra váltania, hogy kitelepíti a városi lakosság használhatatlan részét; 2950 polgári személyről - köztük aránytalanul sok öregasszonyról, gyerekről — kellett gondoskodnia, akik közt mindössze valami 200 fegyverrefogható férfi akadt.50

Ennek ellenére Horváth úgy döntött, hogy a leggyengébb rész - a nagy kiterjedésű és gyengén megerősített mezőváros - védelmét is megkísérli. Döntése helyesnek bizonyult; az ostromlók csaknem két hétig bajlódtak a város vívásával, s június 21-én is csak azért sikerült azt bevenniük, mert e napon a már korábban leégett déli rész után a mezőváros északi része is a lángok martalékává lett. A Külsővárba húzódott védők ugyan már 21-ről 22-re virradó éjszaka megkísérelték a város visszavételét, a kísérlet azonban - a törökök rendkívül súlyos veszteségei dacára - sikertelenül végződött. (Ebben az összecsapásban vesztette életét a Horváth-levelekben többször emlegetett Topordy Benedek gyalogosvajda is.)

Az ostromlók június 22-től július 21-ig - tehát pontosan egy hónapig — a Külsővárat ostromolták. Bár eközben bevetettek minden elképzelhető praktikát - átvágták a gátat, hogy a mocsár kiszáradjon, az árkot fával és földdel próbálták feltölteni, a Külsővár két déli bástyájával szemben magas ostromműveket (Horváth elnevezése szerint: kastélyokat) emeltek, hogy onnan ágyú- és puskatűz alatt tarthassák a védőket; miután egy árulótól megtudták, hogy ez a vár gyenge pontja, üteget állítottak fel a Külsővár nyugati oldalával szemben -, de a védők minden mesterkedésüket idejében észrevették és meghiúsították. A több tízezer szekér fából emelt töltéseket háromszor is - július 4-ről 5-re és 6-ról 7-re virradó éjszaka, valamint július 20-án délelőtt - sikerült felgyújtaniuk, a „kastélyokat” pedig ágyúlövésekkel törették szét.

Az ostrom elhúzódásához — a védelem vitathatatlanul kitűnő vezetésén és a védőik elszántságán túlmenően - nagyban hozzájárulhattak a török hadvezetés hibái is. Ügy tűnik, hogy a törökök jócskán alábecsülték a szigeti vár és védői ellenállóképességét. Erre mutat az ostromló sereg alacsony létszáma: bár Istvánffy Miklós 25 ooo-esnek tudja a Szigetet vívó sereget, a várostromról szóló misszilisek nem győzik hangsúlyozni, hogy ennek többsége paraszt, s könnyen meglehet, hogy Horváth azon foglya járt legközelebb az igazsághoz, aki a török egységek létszámát mindössze tízezerre becsülte.51 A jelek szerint a törököknek nagyon kevés falbontó ágyút sikerült Sziget alá gyűjteniiik - a kapitány szerint mindössze kilencet -, ami, lévén, hogy a sugárágyúk a mocsár széléről nemigen árthattak a falaknak, nagyban hátráltatta az ostromot.

Sziget azonban aligha kerüli el végzetét, ha a Délnyugat-Dunántúlon nem bukkan fel olyan nagyságú felmentősereg, amelynek jelenléte az ostrom megszakítására kényszeríti Ali pasát. A mintegy tízezer fős magyar-német-horvát diver52