Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 18. (Kaposvár, 1987)
Szakály Ferenc: Egy végvári kapitány hétköznapjai (Horváth Márk szigeti kapitány levelezése Nádasdy Tamás nádorral és szervitoraival) (1556-1561)
keresztül érintkezni tudott hátországával, a királyi Magyarország nyugat-dunántúli végvárrendszerével. Az északnyugati irányt leszámítva mindenünnen török végvárak vették körül s két szandzsákbég - a pécsi és a görösgáli - leste minden mozdulatát, akiknek időről időre a harmadik, a koppányi bég is „besegített”. Sziget eredendően rossz stratégiai helyzete az 1555. esztendőben egyenesen katasztrofálisra változott: szeptember 17-én a Tujgun budai pasa vezette dunántúli török erők ostrommal bevették Kaposvárt, mire a szomszédos Bafoócsa, Kapós- mérő, Korotna és Mesztegnyő őrsége is üresen hagyta a maga erősségét, sőt - a mérőiek kivételével - még a visszahagyott védművek lerombolásáról is megfeledkezett. Ezzel Sziget körül bezárult a gyűrű; vele érintkezni, oda hadat és élelmiszert bevinni csak a legnagyobb nehézségek árán lehetett/*4 A vár modernizálására a központi hadvezetés még nem tudott sort keríteni, s ráadásul Horváth Márk megérkeztekor a régimódi védművek sem voltaik a legjobb állapotban. A vár három egységből - a palánkkal körülvett mezővárosból, az ún. Külső- és Belsővárból - állott. A nagyjában-egészében téglalap alaprajzú várost a délnyugati, a délkeleti és az északkeleti sarkán egy-egy körbástya erősítette (Késás-, Henyey- és Bagotaynbástya), s belőle mindegyik égtáj felé egy-egy - valamilyen védművel nyilván szintén megerősített - kapu nyílott (délnek a Siklósi, nyugatnak a Patai vagy Vám-, keletnek a Pécsi, északnak pedig az Északi kapu). A mezővárost és a tőle északra eső Külsővárat gerendahíd kötötte össze. A szabálytalan ötszög alakú Külsővárnak csak a déli és a keleti oldalán voltak - feltehetőleg úgyszintén régi szabású köralakú - bástyái (délnyugaton a Henyey- vagy Görösgál felé való bástya, délkeleten a Hegy bástya, északkeleten a Pécsi bástya), az északi oldalt a Külsővártól viszonylag kis távolságra fekvő, ahhoz híddal csatlakozó Belsővár védelmezte. Ennek alaprajza csaknem pontosan háromszögű volt; két bástyája a hosszabbik befogó két végén helyezkedett el (délnyugaton a Napenyészeti bástya, északkeleten a Keleti bástya). A Belsővár közepét egy kerek torony foglalta el, amelyben a védők alkalomadtán végső menedékre lelhettek. A szigeti vár ereje azonban nem falaiban és toldott- foldott védműveiben, hanem az azt minden oldalról körülölelő mocsárban, tavakban és a közeli patakok vizétől táplált várárkokban rejlett.45 Bár a mocsár és a Vártó szélessége folytán a város elfoglalása előtt a Külső- és Belsővárhoz ágyúval is nehezen lehetett hozzáférni, az erődítmény a szokásosnál nagyobb védősereget igényelt. Ennek ellenére Horváth Márk sem gyalogosból, sem pedig lovasból nem találta ott a megígért hatszázat, illetve kétszázat.46 Mivel a Szigetre való, ott házzal bíró katonák közül is sokan elmenni készültek, s a polgári lakosság is szívesen odébbállt volna, ha a király nekik megfelelő helyet tud adni a letelepedésre,47 nem csoda, hogy az amúgy is kényszerrel ide terelt egykori győri gyalogok minden alkalmat megragadtak a szökésre, s ha valamilyen ürüggyel eltávozhattak onnét, semmi módon sem lehetett őket visszacsalogatni.46 Hasonlóképpen járt Horváth a Szlavóniából küldött csa- paterősítésekkel is.49 A katonák és a polgári lakosok nem is annyira az állandóan késedelmes zsoldfizetés, illetve az élelmiszer-ellátás nehézségei és a drágaság miatt kívántaik volna eltávozni, hanem elsősorban azért, mert nem remélték, hogy a vár helyt tud majd állni a bizton várható török támadással szemben. Mert az összes, Szigetre és máshová befutott törökföldi kémjelentés azt bizonygatta, hogy a török hadvezetés csakhamar sort kerít a vár ostromára. Végül a szultáni had kijövetele,
