Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 18. (Kaposvár, 1987)
Szakály Ferenc: Egy végvári kapitány hétköznapjai (Horváth Márk szigeti kapitány levelezése Nádasdy Tamás nádorral és szervitoraival) (1556-1561)
ban.37 Az új házasság azonban még kevesebb nyugodt és meghitt pillanatot tartogatott számára, mint az előző. 1561 elején Bécsben kezeltette magát, majd - bár leveleinek tanúsága szerint maga sem reménykedett abban, hogy sokáig húzza - visszatért tisztébe, és erejétől telően tovább vitte ott az ügyeket. Állapota augusztus közepén annyira rosszra fordult, hogy 13-án papírra vetette végakaratát, s néhány nap múlva befejezte földi pályafutását. A törökök - mintha a maguk sajátos módján ők is tisztelegni kívánnának nagy ellenfelük halálos ágyánál - valamikor augusztus 10. körül ismét megpróbálták meglepni Szigetet. A kapitány betegségéről nyilván hozzájuk is eljutott hírek mellett elsősorban az bátorította őket erre, hogy a nagy melegben a déli árok vize nagyon leapadt; az előbukkant süppedóken azonban nem tudtak a várhoz lábalni, jóllehet oda zászlaikat is bevitték már. Végül a környékbeli magyar végváriak - pl. a szenyériek és a babócsaiak - odagyűltére némi csetepaté után odébbálltak.38 Horváth javait december közepén bocsátották kótyavetyére egykori szolgálati helyén, Szigeten: gróf Zrínyi Miklósnak, akivel életében sok baja akadt Horváthnak, s aki már halála után néhány nappal bejelentette igényét a megürült tisztre, arra a kis szablyára fájt a foga, amelyet Márk - vagy ahogy inkább szólították: Markó - uram úgymond mindenkor az oldalán viselt. Ki tudja: talán ettől várta, hogy Horváth szerencséje is ráháramlik majd? A hagyatékot egyébként a hűséges barát, a kis Horváth Gergely egyik gyámja, Sennyey Ferenc számolta fel. (A másik két gyám Draskovics György pécsi püspök és pozsonyi prépost, és Térjék Tamás kanizsai prefektus volt.) Ugyanő rendelte meg Benedikt Khölbl bécsi kőfaragómesternél és császári építésznél azt a síremléket, amely alatt Horváth Márkot - vélhetőleg Körmenden - örök nyugalomra helyezték.39 Özvegyét, Erzsébet asszonyt, a gyászév letelte után, 1562-ben Forgách István, utóbb, 1569-ben Istvánffy Miklós kancelláriai titkár, a híres történetíró vette feleségül.40 * Mivel történetírásunk olyan részletkérdésekkel, mint a végvári kapitányok beiktatásának módja és körülményei, eddig vajmi keveset foglalkozott,41 nehéz lenne megmondani, hogy azok a nehézségek, amelyek közepette, levelei tanúsága szerint, Horváth Márk az őt Szigetre bekísérő csapatot megszervezte, általánosak vagy egyediek voltak-e. Egyáltalán nem csodálkoznánk azonban, ha kiderülne: neki nagyobb nehézségeken kellett úrrá lennie,42 mint kapitánytársainak, hiszen azon győri gyalogosok számára, akiket bekísérésére kiszemeltek, sem Horváth személye, sem az új szolgálati hely közismerten rossz állapotai nem tették vonzóvá a vállalkozást. Az obskúrus származású, horvátországi birtokait vesztett kisnemestől, aki jelen ismereteink szerint ekkortájt mindössze jelentéktelen Zala és Somogy megyei részbirtokoikkal rendelkezett,43 senki sem várhatott nagyobb emelkedést, de még jelentősebb védelmet sem. Hiába állt mögötte a királyi tekintély, ebben a korban inkább a viselő adott rangot a tisztségnek, semmint a tisztség a viselőnek. Ami pedig magát az új helyet illeti, annál kevésbé kívánatosat és veszélyeset keresve sem lehetett volna találni ebben, a veszélyes helyekben akkortájt éppen nem szűkölködő hazában. Sziget már akkor is kegyetlenül nehéz szolgálati helynek számított, amikor még a kisebb-nagyobb erősségek egész során 50
