Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 18. (Kaposvár, 1987)
Szakály Ferenc: Egy végvári kapitány hétköznapjai (Horváth Márk szigeti kapitány levelezése Nádasdy Tamás nádorral és szervitoraival) (1556-1561)
15 52.-től 1555-ig nem maradtak ránk Nádasdyhoz intézett Horváth-leve- lek, ami még akkor is kettejük viszonyának elhidegülésére vall, ha figyelembe vesszük, hogy az elkallódás és pusztulás miatt az anyag mai állapota nem tükrözi valósan egykori belső arányait. S mivel ebből az időszakból eddig máshonnan sem váltak ismertté rá vonatkozó adatok, csupán feltételezhetjük, hogy Horváth ekkortájt is királyi lovaskapitányként szolgált, a legnagyobb valószínűség szerint már ekkor is a Becs előterét biztosító Győrött. Legalábbis attól kezdve, hogy 1555 elején ismét felveszi a kapcsolatot Nádasdyval, valamennyi ismert levele innen kelt,28 s 1555. december 9-én innen szólította el a királyi parancs Ke- recsényi László helyébe, a szigeti kapitányságra.29 E kinevezésig azonban még történt egy nevezetes esemény Horváth Márk életében: 1555. szeptember i-jén feleségül vette egykori tiszttársa, kosztanicai Horváth alias Porkoláb Márton és Hahóthi Brigitta leányát, Krisztinát.30 Ez a házasság alig három és fél esztendeig tartott; Krisztina asszony - egy csecsemő- korú fiúgyermeket hátrahagyva - 1559. március 25-én távozott az élők sorából.31 Addig sem sok időt tölthettek azonban együtt, hiszen Márk nem merte magával vinni feleségét új szolgálati helyére, a joggal félelmetes hírű Szigetre, Körmendre viszont, ahol asszonyát hagyta, rengeteg szigeti teendője közepette csak nagyritkán szabadulhatott el. Így aztán csak az az esztendő jutott számukra, amelyet Horváth két szigeti kapitánysága (1557. április és 1558. április) közt jobbadán maga is Körmenden töltött. Kezdetben pedig úgy nézett ki, hogy Horváth Márk ezúttal is tisztségből tisztségbe távozik; legalábbis Északkelet-Magyarországon az a hír járta, hogy a király őt jelölte a kassai kapitány tisztére („officio capitaneus [!] Kassoviensis”),32 amit természetesen nem úgy kell értenünk, hogy őt szemelte ki felső-magyarországi főkapitánynak - ezt a tisztet akkortájt Pethő János viselte hanem úgy, hogy vele kívánta betölteni az ott szolgáló magyar lovasok kapitányi tisztét. Az uralkodó azonban - ahogy Horváth több ízben is elpanaszolta Nádasdy- nak - végül is nem mutatott méltó helyet leköszönt szigeti kapitányának és mellette hűségesen kitartó szolgáinak, akik közül Márk úr Horváth Mihályt, Poky Gergelyt és Zolthay Jánost név szerint is emlegeti akkoriban írott leveleiben. A Kamara szigeti fizetésük egy részével is adós maradt, s Horváth attól tartott, hogy csökkenteni kívánja azt a zsoldot is, amelyet neki Körmendre folyósít. (Amiből persze kitűnik, hogy az uralkodó továbbra is megtartotta Horváthot szolgálatában.)33 A sokat próbált katonára egyébiránt rá is fért a csaknem egyesztendős kényszerpihenő, hiszen 1557 elején szerzett lábsebe34 csak nem akart gyógyulni. Márk úr kezdetben abban reménykedett, hogy Nyugat-Magyarországon könnyen talál jó orvost, ezen reményéből azonban csakhamar kiábrándította Batthyány Ferenc üzenete: ne jöjjön hozzá, mert lábsebére Rohonc környékén sem tud orvost ajánlani, hanem azt javasolja, hogy - amilyen gyorsan csak lehet - Bécs- ben kezeltesse magát.3l) Horváth azonban nem fogadta meg ezt a tanácsot; októberben a Szigetről Körmendre rendek Borbély Mihálytól remélte, hogy talpra állítja.36 Állapotában be is következett valami javulás, hiszen 1558 áprilisában ismét felvállalhatta a nyugodalmasnak egyáltalán nem mondható szigeti kapitányságot. E kapitánysága idejére esik második házasságkötése: menyegzőjét 1560. november 17-én tartotta Both Erzsébettel Batthyány Ferenc németújvári várá49 Somogy megyei Levéltár
