Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 18. (Kaposvár, 1987)

Andrássy Antal: Somogyi katonák az első világháborúban és az oroszországi polgárháborúban (1914-1922)

helyzetét és ők is tapasztalatot szerezhettek arról, hogy az idegen fogoly is hasonló helyzetű otthon.

Oroszországban 1917-re a legtöbb helyen gyakorlatilag testvérnek érezte az oroszt, a magyar és a más nemzetiségű legénységi hadifogoly. Az orosz szegény paraszt és munkás a hadifogolyban pedig már nem ellenséget látott, hanem egy szerencsétlen sorsú társat, akit a burzsoá háború a földjére vetett.

Az orosz katonák békevágyáról is több somogyi híradás maradt fenn. A korabeli sajtóban, amely nemsokkal még élenjárt az úszításban, 1917 tavaszán egyre több békés hangú cikk jelent meg. Ezek mindegyike riport, vagy híranyag formájában az oroszok békevágyáról szóltak. A frontokon kezdődő katonaba- rátkozások is egyre gyakoribbá váltak. A monarchia katonai parancsnokságai először értetlenül álltak a tények előtt, majd szigorú parancsban tiltották az orosz és magyar katonabarátkozásokat. A parancs mégsem tudta megakadályozni a szemben álló felek közeledését. Erről nyújt megkapó képet az egyik kaposvári főhadnagy, hozzátartozóihoz írt levele 1917 áprilisából.79 „Vasárnap reggel egy orosz szakaszvezető fehér zsebkendőt lengetve drótakadályaink elé főtt, s azt az üzenetet hozta tisztiéitől, hogy szeretnének velünk találkozni egy barátságos összejövetelen, vagy ha úgy tetszik, látogassuk meg őket fedezékeikben. .. Egy csomagot is küldtek általa, melyben húsvéti sütemények voltak. Erre innivalót vettünk magunkhoz és lementünk az ő előőrsükhöz, ahol néhány kapitány, több fő- és alhadnagy várt már bennünket. A legszívesebb bemutatkozás és pa- rolázás után a földre telepedve társalgásba kezdtünk.

Ha mi nem támadunk, mondták, őket semmi hatalom sem fogja kényszeríteni ellenünk támadásra, mert hódítási törekvésük nincs. Nem mennek bele az antant nagy offenzívájába. . . Kértek bennünket is, hogy ne lőjjünk egymásra, maradjunk jó barátságban, s igyekezzünk becsületesen befejezni a háborút. Ha még most sem tudják ott hátul megkötni a békét, kössük meg mi itt a fronton, mert a mi bőrünkről van szó elsősorban.” A továbbiakban a tömeges katonaba- rátkozásról és éneklésről, muzsikálásról tudósított a levél. A négy napig tartott szóbeli spontán fegyvernyugvást a magyar oldalról megszegték és heves tüzérségi tűz jelezte, hogy még tart a háború - írta a kaposvári főhadnagy.

Az egyszerű emberek, a legénység békevágya egységes volt a fronton és a hátországban. Az oroszországi legénységi hadifoglyok között ez már nem volt és nem is lehetett vitatéma. Csupán a tisztikar egy része agitált és szervezkedett a háború győztes befejezése mellett. A monarchiabeli tiszti foglyok jelentős része rövidesen az orosz ellenforradalmárokkal rokonszenvezett, miközben nacionalista gyűlölettel voltak irányába a más nemzetiségű tisztek. A tisztikar kasztszellemű neveltetése nem akadályozta meg abban egyiket sem, hogy a fogságban egymásnak essenek. Már a fogság első perceitől kezdve többségében a cseh, az osztrák és a magyar elkülönült egymástól. Erről ad képet a Somogy Megyei Levéltárba nemrég került egyik hadifogoly visszaemlékezése is.80 Balla Sándor zászlós leírta, hogy a tockoi táborban 1915-ben a 7 magyar tisztet teljesen kiközösítették és 35 napig kenyéren, vízen és konzerven éltek, mivel a 63 más nemzetiségű „szövetséges” tiszt nem volt hajlandó élelmezésüket pénzért, a konyhájukon engedélyezni.

A nacionalista szenvedélyek és a nagyhatalmi ábrándok következtében 1917 végén a cseh, a lengyel, valamint a délszláv nemzetiségű hadifoglyok jelentős része, elsősorban a tisztek, az ellenforradalom oldalán álltak.

343