Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 18. (Kaposvár, 1987)
Andrássy Antal: Somogyi katonák az első világháborúban és az oroszországi polgárháborúban (1914-1922)
3- A szocialista forradalom és a polgárháború frontjain A tízezernyi somogyi hadifogoly többsége agrárproletár vagy paraszti, a kisebbik hányada pedig városi ipari proletár, illetve kispolgári származású volt. A háború előtt a szervezett munkások elsősorban a kaposváriak közül kerültek ki. Kaposvár, Szigetvár, Marcali, Barcs és Nagyatád kivételével az első világháború előtt hosszabb ideig sehol sem működött a szakszervezet. Szociáldemokrata párt is csak itt tevékenykedett. Elsősorban Kaposvár és Szigetvár jöhetett évekig számításba. A hadifoglyok többsége tehát szervezettebb formában a táborban, vagy egyénenként a munkahelyén ismerkedett meg a szocialista eszmékkel. A már itthon szervezett munkások voltak azok, akik elsőként ismerték fel a szocialista orosz forradalom és a hadifogoly szocialista munkások kapcsolatát. Már az októberi szocialista forradalom előtt a nagyobb fogolytáborokban, valamint Orenburg, Omszk, Tomszk, Jekatyerinburg, Rosztov, Szamarkand, Krasznojarszk, Csita, Moszkva, Tula, Pétervár és Tver városokban szocialista hadifogoly csoport tevékenykedett. A magyar legénységi hadifoglyok túlnyomó többsége, a tisztek közül csak kis számban, elsősorban a tartalékosok, 1917 késő őszén a bolsevikokat támogatták. Az ideiglenes kormány, mely a hadifoglyokat később ismét megkülönböztette, valamint a folytatódó háború egyértelművé tette, hogy a bolsevikok békét és földet adó programját vallotta magáénak a hadifoglyok többsége. A magyar hadifoglyok fogságba esésük óta mintegy négy uralmi rendszert éltek át.80 Jelentős részük osztályalapon találta meg a helyét. Természetesen voltak kivárók is, akik csupán azt óhajtották, hogy minél előbb a hazájukba jussanak. A somogyi hadifoglyok először 1914-1917 februárjáig megismerkedtek az elnyomó cári rendszerrel, amely saját alattvalóit sem vette emberszámba. Másodszor megismerték és tapasztalhatták 1917 februárja és novembere között, hogy az ideiglenes burzsoá kormánytól csupán szóban javult a helyzetük, bár papíron kezdetben megszűntek foglyok lenni. Harmadszor megismerték és részesei lettek 1917 novembere után a szocialista forradalom vívmányainak, melyet támogattak és az első perctől sokan védenek is. Negyedszer 1918 tavaszától, elsősorban a Szibériában lévő somogyiak, társaikkal együtt tapasztalhatták az orosz és a korábbi cseh hadifoglyokból verbuvált légió lázadását és kegyetlenkedéseit. A polgárháború különítményei nemcsak az orosz munkásosztály legjobb tagjait, hanem a magyar hadifoglyok közül is sok ezret mészárolt le. Ez, még a kevésbé öntudatos hadifoglyokat is cselekvésre bírta, és a szocialista forradalom mellé állította. A somogyi hadifoglyok sok tízezer társukkal együtt a szocialista forradalom első perceitől kezdve szemlélői voltak az eseményeknek. Később orosz társaikkal sokan közülük vállvetve harcoltak. 1917 őszétől kezdetben valamennyien a Vörös Gárda egységeibe, ritkábban az oroszok mellett szervezett nemzetközi egységekhez tartoztak. Zsilák András tanulmányában 32 oroszországi helyen említi a magyar vörösgárdisták részvételét 1917 végén, 1918 elején.81 A somogyi volt hadifoglyok közül 1917 végén a Vörös Gárda tagjai között találjuk Kazányban Formodi Sándort (1893). Már 1917 októberében vörös- gárdista, később pedig mint egy rekviráló egység katonája a kozák falvakban járt élelmiszert rekvirálni. 1918 augusztusában megsebesült. Később Moszkvá544
