Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 18. (Kaposvár, 1987)

Andrássy Antal: Somogyi katonák az első világháborúban és az oroszországi polgárháborúban (1914-1922)

1917 augusztus végén a harcoló létszám 2001 fő (puska) volt. Október 6-án az orosz támadás után a létszám már a következő volt:

2. zászlóalj: 7 tiszt, 22 tiszthelyettes és katona,

3. zászlóalj vesztett: 2 tiszteit és 60 halottat, 103 fogságba esett.

4. zászlóalj: 8 tiszt, 400 tiszthelyettes és katona,

Rohamszázad: 2 tiszt, 139 tiszthelyettes és katona,

Műszaki század: 100 tiszthelyettes és katona.

Viszont a veszteségek hatalmasak voltak. Így a

2. zászlóalj vesztett: 9 tisztet és 600 főt, a (többségük fogságba esett.10

3. zászlóalj evsztett: 2 tisztet és 60 halottat, 103 fogságba esett.

4. zászlóalj vesztett: 3 tisztet és 80 halottat, 6 tiszt, 150 fogságba esett. Rohamszázad: 1 tisztet és 6 halottat, 14 fő fogságba esett.

Műszaki század: 1 tisztet és 30 halottat, 1 tiszt és 70 fő fogságba esett.

Az ezred világháborús legénységi kimutatása Weisz Ernő 44-es ezredbeli tiszthelyettes összeállítása szerint - amely betekintést ad a veszteségekről is a következő volt:20

1. Becsből az ezred (békebeli létszámmal) az 1., 2. és 4. zászlóaljjal a frontra kivonult

2. A mozgósításnál Kaposvárra bevonult

3. A háború alatt besoroztak

4. Más csapatok állományából áthelyeztek

így az ezred háború alatti - feltöltések miatt a - létszáma

i 538 fővel 10 257 fő 26 938 fő 12 960 főt 51693 fő volt.

Ez az ezred létszámának 12-13-szorosa volt, azaz a 44. „rosseb-ezredet” a szerb fronton egy alkalommal, míg az orosz fronton tizenegy alkalommal kellett teljes létszámra feltölteni. Ilyen hatalmas veszteséget a magyar hadtörténelem folyamán egy ezred történetében sem találhattunk.

A másik Kaposvárott állomásozó katonai egység a pécsi 19-es honvéd tábori gyalogezred 3. zászlóalja 1914. augusztus 9. után a másik két zászlóaljjal a horvát területről indult a szerbiai front területére. A néhány napos pihenő, majd az ötnapos gyalogmenet után, augusztus 20-án ütköztek meg a szerbekkel. A kétnapos csatát szerencsésen, kevés veszteséggel úszta meg az ezred, bár a második napon értelmetlen vakmerősége miatt, elesett az ezredparancsnok is.21 Szeptember elejéig kisebb csatározásokban vettek részt, majd 9-én a Drina folyón keltek át. Ekkor olyan heves zárótűz érte az ezredet, hogy az alegységei teljesen megbénultak. Az össze-vissza való lövöldözést az összeköttetés teljes hiánya is fokozta. Az új ezredparancsnok betegséget színlelve, gyáván megszökött, miközben a helyettesét nem találták. A pánikba esett legénység többsége a vízbe fulladt. Olyan nagy volt a veszteség, hogy „ . . . nem is lehetett jó ideig a létszámot megállapítani.”112 Szeptember derekán a századok létszáma nem érte el az ötven főt. Szeptember 17-én megsemmisült a 3. zászlóalj. A csata után összesen 72-en maradtak az ezredből életben.

A hónap végén újból feltöltöttek az ezredet, de az december derekáig 763 főre ismét lefogyatkozott.23 Az ezred történetében meglepő módon összegezték a szerbiai fronton előfordult hiányosságokat. A hibák többsége parancsnoki, vezetési mulasztásokból és a tiszteik képzetlenségéből fakadt. „Ebben a folytonos harcban háromszor fogyott le pár száz puskára az ezred létszáma. Tisztjei elestek, a

329