Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 18. (Kaposvár, 1987)
Andrássy Antal: Somogyi katonák az első világháborúban és az oroszországi polgárháborúban (1914-1922)
vitéz tényleges legények ott fekszenek jeltelen sírban a szerb földön.”24 A szer- bek kemény és állhatatos harcosok voltak, akik hazájukat és a családjukat védték. A háború jellegét az egyik 44-es sebesült őrmester találóan fogalmazta meg: „Ez nem a mi hadseregünknek a szerb hadsereggel, hanem az egész szerb néppel való háborúja, tnert a sz,erb területen mindenki: katonaság, asszonyok, gyermekek küzdenek ellenünk.”25 A háborús veszteségeket 1914 végén a megyei törvényhatósági bizottság közgyűlésén kénytelen volt elismerni.26 „A harcba vonultak életüket és vérüket áldozzák, számosán dőlnek ki sebekkel borítva a csatasorból, az itt- honmaradottak az értők való aggódás és a gyötrelem kínjait érzik, s nem egy közülük a megélhetés, a nélkülözés keserű gondjaival is kénytelen küzdeni.” A hatalmas veszteségekre a lakosság csak a lapok sorközeiből, a közvetett cikkekből, a frontra induló újabb és újabb menetszázadokból, valamint a töredékes veszteséglistákból következtethetett.27 1914 végéig a 19-es honvéd ezred in tisztjét, (ebből eltűnt és fogságba esett 12, elesett 17), a legénységi állományból 3302 főt vesztett. Az állományból elesett 221 honvéd, eltűnt 1533, illetve fogságba esett.28 A 19-es honvéd-gyalogezred kiegészítési területe a barcsi, a csurgói, a kaposvári, a lengyeltóti, a marcali, a nagyatádi és a szigetvári járás volt, valamint Baranya összes járása. 1915 januárjában a szerb frontról a kiegészítés után Galíciában a Keleti-Kárpátok lábánál, a Sztryj-folyónál foglaltak védelmi állást. A január 31-én és február i-jén az első honvéd támadáskor az ezred vesztesége 1170 fő volt.29 Március végén a veszteségek pótlása után 2337 fő volt a puskalétszám, valamint 94 tiszt és hadapród.30 Az ekkor folyó, aránylag csendesebb állásharcban az ezred vesztesége 1915. február 5-től 292 fő, ebből eltűnt vagy hadifogoly lett 70 fő. Március végéig újabb 122 fő volt a legénységi veszteség, valamint 7 tiszt.31 A húsvéti kárpáti csatában az ezredet április elsején 10 napos orosz támadás érte. Ekkor, néhány nap alatt több mint ezer főt vesztett.32 A gorlicei áttöréskor május közepén a drohobyczi ütközetben a hónap végén öt nap alatt az ezred leolvadt újból 1100 főre.33 Ezután a május 26-tól június közepéig tartó sztryji, illetve zsydaczovi csatában az ezred szinte megsemmisült. Az oroszok június 9-i ellentámadásaikor a 2. és 3. zászlóalj például teljesen megsemmisült. A 2. zászlóaljból a zászlóaljparancsnok és 40 fő, a 3. zászlóaljból a parancsnok és alig 8—10 katona maradt életben.34 Június 17-én az ezred létszáma és ezt elsősorban az 1. zászlóaljnak köszönhette, összesen 841 fő volt. Ebből a létszámból ideiglenesen két zászlóaljat tudtak csak alakítani.35 Szeptember 13-14. közötti kétnapos pogorelci csatában a korábbi feltöltés után az ezred ismét lefogyatkozott. Az első napon csupán három óra alatt a meg-megújuló orosz támodások után 540 főt vesztett az ezred, melyből 255 honvéd hadifogságba esett.36 December végén a 19. honvéd gyalogezred a feltöltés után a következő létszámú volt:37 1. zászlóalj: 43 tiszt és 1128 tiszthelyettes és honvéd, 2. zászlóalj: 46 tiszt és 1326 tiszthelyettes és honvéd, 3. zászlóalj: 36 tiszt és 1074 tiszthelyettes és honvéd. Összesen: 125 tiszt 3528 tiszthelyettes és honvéd. Az 1916. január 13-án kezdődött toporutz-rarancei csatában, amely szerencésnek volt mondható, csak kétszáz és ötszáz fő között volt a veszteség. A 33°
