Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 18. (Kaposvár, 1987)
T. Mérey Klára: Városiasodó településtípusok a századfordulón - Somogy megyei példák alapján (Második rész)
gatási központ volt. A polgári fiú- és lányiskolát elsősorban az iparos lakosság igénye alapján létesítették, de a ferencesek révén lehetőség volt a latin nyelv tanulására is, amellyel a polgárit végzettek elmehettek valamelyik másik helyre gimnáziumba (Kaposvárra vagy Csurgóra). 1886-tól iparos tanonciskola is volt Nagyatádon. Kórház viszont nem volt, csupán a ferences rendházban volt lehetőség néhány beteg ápolására.63 Milyennek látták a kortársak Nagyatádot? Először az 1860-as évek mezővárosát vizsgáljuk meg kortársi szemmel. Erre a Pesty-gyűjtemény ad lehetőséget, amelyben a mezőváros jegyzője jellemezte Nagyatád társadalmát. Lejegyezte, hogy az ott élő parasztság horvát, „az iparosok és a zsidók pedig Európa minden országából valók”. Akkor általában már mindegyik lakos magyarul beszélt. Ebben az évben Kisatád már csak egy utcanévben élt tovább, teljesen beolvadt Nagyatádba.64 Az 1900-as évek első évtizedének vége felé Nagyatádot a környéken lakók városként emlegették, de ez a nagyközség a városiasodás igen alacsony fokán állott. A mezőgazdasági és ipari jellege mellett a kereskedelem és közlekedés kisebb szerephez jutott, de az egyéb, elsősorban szabad pályán mozgó, ill. az értelmiséget jelző foglalkozási kategória is vékony volt a századfordulón. Nagyatád társadalmában azonban jól megfért egymással a cseh földről jött állatorvos, az 1888-tól 1912-ig a nagyközségben működő méntelep katonája, a nagykereskedők, a kisiparosok piackereső világa és a vasárnapi beszélgetést a templom téren - a helyi lap által „köpködő kaszinónak” nevezett helyen - tartó mező- gazdasági munkásság és gazdasági cselédség. Érdekes világ ez, befelé zárt és mégis - éppen a sokféle származás, a sokfelől itt letelepültek miatt - kifelé is tekint. A harmadik somogyi kisváros, Szigetvár fejlődése eltér az előbbi kettőétől. Nehéz róla képet alkotnunk, mert hiszen e településnek igen sokáig az úrbéri birtokrendezés ügye volt a legnagyobb gondja. A város bírája, esküdtjei azért vállaltak minden meghurcoltatást, ami azt is mutatja, hogy a föld kérdése központi probléma volt a település egészének szempontjából is. Minthogy úrbéri pere sokáig elhúzódott, ezért pl. Fényes Elek 1865-ben kiadott munkája az uradalmi birtok terjedelmét még nem közölhette. A század végén a határban már gróf Andrássy Aladár nevén találjuk az uradalom birtokát, aki Wenckheim Leontin férjeként magához váltotta annak fivére családi örökségét is. Az 1890-es években a határ 28%-a volt gróf Andrássy birtoka, ezen kívül további 5% egy birtokos kezén volt, sár. katolikus plébánia tulajdonában volt a határ további i%-a. A város birtoka is meghaladta a 100 holdat, a határ 5,3%-ában a várost jegyezték fel tulajdonosnak, míg a városi birtokosok további 300 hold tulajdonosai voltak, ami akkor a határ 6,7%-át jelentette, és ez nyilvánvalóan az akkor még fel nem osztott közös legelő volt.65 Mindez arra utal, hogy ebben a településben sem volt lehetősége a mezőgazdaságból élő lakosságnak arra, hogy birtokhoz, földhöz juthasson, az úrbéri birtokrendezés után sem volt lehetőségük további földterület-növelésre. A helyzet ugyanez maradt 1911-ben is.66 A hosszú pereskedés a város egészét megviselte. A lakosságot tekintve 1848-1865 között számuk 130 fővel csökkent. Egy, 1848-ból ránkmaradt és a város lakóinak foglalkozását is feltüntető feljegyzés szerint abban az esztendőben 647 iparos és 62 kereskedő élt Szigetváron. }I2
