Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 18. (Kaposvár, 1987)

T. Mérey Klára: Városiasodó településtípusok a századfordulón - Somogy megyei példák alapján (Második rész)

A könyvnyomda viszonylag korán, még 1859-ben megtelepült az akkori

mezővárosban. 1906-tól Nagyatádi Hírlap, utóbb, 1911-től Nagyatád néven önálló hetilapja is volt a nagyközségnek.

Az 1910-es években egy kisebb lakatos- és lemezárugyárról tudunk. Az építőipar mögött is volt építőanyag-ipar, mégpedig 1907-ben egy téglagyári részvénytársaság alakult.

Komoly szó volt arról az 1880-as években, hogy a tervbe vett Somogy megyei cukorgyár Nagyatádon létesül, a Hohenlohe birtok lett volna a termelő- bázis. E vonatkozásban azonban Kaposvár ügyesebb volt. Feltételezhetően ebben döntő szerepe volt a megyeszékhely jó vasúthálózatának, amivel - sajnos — Nagyatád egyáltalán nem büszkélkedhetett. Amikor a fő vasútvonalakat kijelölték, Nagyatád húzódozott attól, hogy a legelő állatokra ijesztő hatást gyakorló mozdonyt beengedje határába, amely gőzével, szikráival még tüzet is okozhatott volna a gabonaföldeken. így aztán később kénytelen volt egy szárnyvonallal megelégedni.

Fontos intézménye volt Nagyatádnak az artézi fürdő, amely 1906-ban mélyfúrás útján felszínre tört meleg vizet használta fel, és amelynek révén a nagyközség 1911-ben gyógyfürdő jelleget kapott. A fürdőt - nagyrészt helyi tőkésekből álló - részvénytársaság vezette. A nagyközség közvilágítását 1913-bari oldották meg.

Nagyatád lassabban fejlődött, mint Barcs. 1881-ben 311 házban 2795 lakos élt ebben a településben, 1911-ben 451 házban kb. 4 ezren laktak ott. Ekkor a selyemtenyésztési és dohánybeváltó hivatalokon kívül 3 takarékpénztár és 4 hitelszövetkezet működött itt. A főszolgabíróság és a járásbíróság révén közigazAz artézi fürdő Nagyatádon a század elején