Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 18. (Kaposvár, 1987)
T. Mérey Klára: Városiasodó településtípusok a századfordulón - Somogy megyei példák alapján (Második rész)
ságtalanságára, hiszen Szigetvár határában a birtok értéke nagyon változó volt: a legrosszabb szántóföld holdanként 50 forint volt, a legjobb értéke elérte az 500 forintot! A katonai karhatalommal egyénekre lebontott földkiosztás tehát óriási anyagi károkat okozott egyeseknek. Talán éppen ez is volt a földesurak célja, belső civódással terelni el a mezőgazdasággal foglalkozó polgárok figyelmét az alapvető ellentétről: a jó földekhez jutó fö'ldesúr és a perifériára szorult város ellentétes gazdasági érdekeiről. A helyzetet még súlyosbította a helytelenül elvégzett mérnöki munka. 1870-ben pl. kiderült, hogy néhány polgárnak úgy mérték 'ki a földjét, hogy odavezető utat nem adtak nekik, azt a mérnök „elfelejtette” kimérni! Ugyanakkor ugyancsak „a működő mérnök malitiozus cselekményei folytán” a réteket és a szántóföldeket helytelenül osztották ki, az utak másutt is hiányosak voltak.40 A peres iratokban nem maradt nyoma annak, hogy a bíróság ebben az ügyben tett volna valamiféle intézkedést. Szigetvár határának „felosztása” mindenképpen a hajdani földesúr számára hozott kedvező változást. Az 1869-ben készült „felmérési jegyzőkönyv” adatai szerint ebben az esztendőben a város határának 38,5%-a Czindery unoka, Andrássy kezére jutott, 3,5%-a egy másik nemesi család kezén volt, s a polgárok birtoka a soronkívüliekével (pap, tanító) együtt 58%-ra süllyedt,41 ami az 1848-49. évi adatokhoz viszonyítottan a határ több, mint 10%-ának az elvesztését jelentette. A négy mezőváros úrbéri perét áttekintve arra a következtetésre kell jutnunk, hogy mindegyik település komoly ellentétben állott földesurával. A rendezés időszaka is kedvezőtlen volt, de az önkényuralom utáni alkotmányos korszak sem hozott számukra változást, az uralkodó osztályhoz tartozó földbirtokosokat védte a törvény, a bíróságok. A perek végeredménye mindhárom településben a jobbágyok hártányára szolgált, de nem azonos mértékben. Legrosszabbul Szigetvár járt, melynek közössége sokáig hordta magában a tüskét, jogainak nyílt eltiprása miatt, a gazdasági életét nagyon hátrányosan befolyásoló földesuraik ellen. Kaposvárnak a megyeszékhelyi státus és az elismert polgári jog nagyobb mozgásteret engedett ebben a viharban, s viszonylag kedvezőbb helyzetbe jutott Nagyatád és Barcs is. Nagyatád azáltal, hogy viszonylag hamar lezárultak a földesurával vitás ügyei, Barcs pedig azáltal, hogy földesurainak érdekéiben állott a közlekedési szempontból rendkívül előnyös helyzetben lévő település gazdasági felvirágoztatása. E tanulmány III. táblázatában megkíséreltük arányaiban bemutatni az úri birtok változásait e négy település határában. Minthogy a különböző időpontokból származó adatok osztályozott vagy 1200 négyszögöles magyar holdban voltak megadva, utóbb pedig már a katasztrális holdat használták, azért az arányok közlése ad csupán megnyugtató választ arra a kérdésre: milyen mértékű változással kell konkrétan számolnunk az úrbéri ibirtokperek folyamán. E táblázatból kiderül, hogy az 1848 előtti rendezések előkészítésekor felméretett területek általában nagyobb földesúri birtokot jeleznek, mint amennyit a megye 1848-49-ben összeíratott. Ez utóbbi adat - számításba véve a forradalmi hangulat lélektani hatását - nyilvánvalóan jobban megfelelt a paraszti használatnak, illetve a tényleges birtoklási viszonyoknak, mint az elsősorban a földesúri érdekeket szem előtt tartó előzetes mérnöki felmérések adatai. Az önkényuralom idején vagy azt követően történő birtokszétválasztások során azonban 302
