Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 18. (Kaposvár, 1987)
T. Mérey Klára: Városiasodó településtípusok a századfordulón - Somogy megyei példák alapján (Második rész)
ismét a földesurak érdeke került előtérbe és az „úri földek” aránya nőtt meg. Táblázatunk adatai azonban csupán a perfolyamatok egészének ismeretében adnak e kérdésről a valóságnak megfelelő képet. A négy település közti eltérő fejlődés egyik gyökere tehát az úrbéri birtokperek talajába nyúlik, s az ezek eltérő folyamatából származó különbségek a települések gazdasági és társadalmi struktúrájában jelentkeztek, illetve azokban nyerték el megnyilvánulásuk egyik formáját. Végső soron pedig ezek okozták azo:kat a strukturális különbségeket, amelyek a századfordulón e (települések külső és belső arculatának alapvető eltérését adták. A települések gazdasági és társadalmi élete az iS50-es évektől az első világháború küszöbéig A ránk maradt forrásanyagokból érdekesen bontakozik ki a települések múlt század folyamán átalakuló képe. Ha a mellékelt grafikon meredeken felfelé ívelő népességszám-gyarapodást jelző ábrájára nézünk, azonnal leolvasható abból, hogy a modernizálódó élet első jeleként a népességszám megnő ezekben a kisebb vagy nagyobb környezet számára. központot jelentő településekben. E növekedés magyarázata azonban nem olyan egyszerű, mint ahogy az első percben látszik. Vizsgáljuk meg egyenként, közelebbről ezeket a településeket. Barcs fejlődése egészen egyedinek tűnik. Gróf Széchenyi Imre Somogy megyéről készített monográfiájában így írt erről: „szerény kis faluból amerikai város módjára gombaként cseperedett fel, azt lehet mondani, országos emporium- má.”42 Az 1850-es években a paraszti mezőgazdaság fejlődését nemcsak az úrbéri birtokper még folyamatban levő menete gátolta itt, hanem igen érzékenyen érintette a lakosságot az 1850. november 29-én - császári nyílt parancs útján - hazánkban 1851. március 1 -tői bevezetett dohánymonopólium. Somogy megye akkori vezetői is felfigyeltek arra, hogy a rendeletet követően a dohánytermelés a megye területén hanyatlani kezdett. Felmérették a dohánnyal beültetett területeket 1850-ben és 1851-ben. Barcson mindkét esztendőben 937 holdon termeltek dohányt. A megyében a dohányföldek mennyisége fcb. 90 holddal csökkent. Barcson, ahol bérföldeken termelte a parasztság a dohányt, a régi területen, a megszokott termelést folytatták mindkét esztendőben/*3 1864-ben lezárult az úrbéri per, és ezzel a birtokrendezés, földhöz jutás minden reményének is vége lett. A megnövekedett számú lakosság nem kereshetett további megélhetést a mezőgazdaságban. Ezt mutatják azok az adatok is, amelyek a századforduló utáni Barcs mezőgazdaságát jellemzik. A határ 50,2%-a van a gróf Széchenyi család kezében, s egy közbirtokos települt még oda, aki a határ 7%-án gazdálkodott (Stern). A községi közös földek a határ 7,5%-át alkották.44 Ez az adatsor már önmagáiban is jelzi, hogy a népesség - a mellékek grafikonon ábrázolt - növekedése semmiképp sem támaszkodhatott a mezőgazdaságra. Az 1870-es évektől kísérhető nyomon az ipar, a kereskedelem és a közlekedés szerepének megnövekedése e mezővároson belül. A Soproni Kereskedelmi és Iparkamara 1876-ban településenként összeíratta a felügyelete alá tartozó 303
