Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 18. (Kaposvár, 1987)
T. Mérey Klára: Városiasodó településtípusok a századfordulón - Somogy megyei példák alapján (Második rész)
továbbiakban megjárta a hétiszemélyes táblát, amely már nem kívánt további nyomozást a maradványföldek ügyében, majd 1863 őszén eljutott a kir. ítélőtáblához. Ekkor a legelő már 'telkenként 11 holdra olvadt, s a maradványföldek után - 1000 n.öllel számított holdanként - 13 forint 46 krajcár (osztrák értékben!) me'g- váltás kifizetését rendelte el az ítélet. A tkurialista zsellérek száma 72-re csökkent. Ugyanez év decemberében született meg a földesurak és Barcs között az az úrbéri egyezség, amely végül is pontot tett a közel fél évszázadig tartó processzus végére. 44 2/8 jobbágytelek és 52 úrbéri zsellér összesen 2280 holdat kapott (telkenként 26 hold szántóföldet 1300 négyszögöllel, a 12 kapás tótét 1000 négyszögöllel mérték ki), 212 hold földet 5963 forintért „válthattak meg”, 10 éves részletekben, 5% évi kamat mellett. A 145 hold maradványföldért 1958 forintot kellett fizetniük, 5 évi részletben, de az évi 5% kamatot 1848. május 1- től számították! A legelő járandóság telkenként 12 hold (55 5/8 telekre), továbbá 72 úrbéri zsellérnek összesen 72 hold. Ezzel a 2287 holdas közös legelőnek egy- harmada jutott paraszti kézibe. Faizási joguk megváltásaként 51 1/2 telek, egy pap és egy tanító illetősége fejében összesen 172 hold erdőt mértek ki nekik. A belsőséget meghagyták az eredeti állapotban, s azt is leszögezték, hogy a Rinya-híd rendben tartása az uradalom feladata.29 A per nem zajlott le vita nélkül, hiszen a barcsiak meggyőződése szerint az utóbb maradványföldként tárgyak földek úrbéri földek voltak, amely után nem járt az uradalomnak térítés. A per hangja azonban feltűnően visszafogott, éles ellentétre sohasem került sor. Barcs az uradalom perifériáján feküdt, a földes- uraknak egyéb érdekei fűződtek e településhez, és ez - mint látni fogjuk - Barcs érdekeivel is egyezett. Mindamellett, ha az úrbéri per mérlegét megvonjuk, ebből a csatáiból a földbirtokosok kerültek ki győztesen. Az 1848/49-iben feljegyzett adatok szerint Barcson az 5702 magyar holdnyi határ 52,5%-a volt a jobbágyok tulajdonában. Az úrbéri birtokrendezés után 3421 magyar hold jutott paraszti kézre, amely 2565 kát. hold. 1865-ben készült felmérés szerint ekkor Barcs határa 6274 kát. hold volt. A jobbágyi birtokok mérésénél használt különböző négyszögöleket nehéz kát. holddá átalakítani, de ha körülbelüli értékként elfogadjuk az előbb számítottat, akkor Barcs határának kb. 41%-a került paraszti kézbe 1864 után. Ez az arány, még ha hozzászámítjuk is a pap és a tanítók kevéske birtokát, jóval alatta marad az uradaloménak. Az úri birtok Barcson jóval nagyobb arányban részesedett a határból, mint a paraszti birtok! Nagyatádon a szabadságharc leveretését követő időkben megint előkerült a már megkötött legelő egyezség ügye. i8 5i^ben új megállapodás született, amely szerint - mivel a földesúr fenntartotta magának a volt jobbágyoknak átadott legelőterületen a gubacsiszed'és jogát - a telkenként 11 holdban megállapított legelő mennyiségét 9 holdra .szállították le, s a faizási jog fejében ezen legelő területén levő fákat (kapták meg minden termésükkel. Az újabb egyezség értelmében a mezőváros lakóinak egy 6 öl széles utat kellett az erdőben létesíteniük az uraságt és a volt jobbágyi erdő között, megteremtvén ezzel a választóvonalat az úri és a paraszti birtok között. Ezt követően az erdőfelügyeleti jog is a parasztoké lett. Az egyezség leszögezte azt is, hogy a volt jobbágyok telkenként 22 magyar hold szántóföldet és 8 kapás (900 négyszögöles) rétet kapnak, - akkor már a földminőség szerinti töhblet nem került szóba. A volt jobbágyoknak a határok tisztításában is részt kellett vállalniuk. 298
