Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 18. (Kaposvár, 1987)
T. Mérey Klára: Városiasodó településtípusok a századfordulón - Somogy megyei példák alapján (Második rész)
Ezek után úgy látszott, hogy minden rendiben van, amikor 7 év után ismét felbukkan Nagyatád neve az úrbéri peres iratokban. 18; 8 februárjában e mezőváros volt telkes jobbágyai azt kérelmezték a törvényszéktől, hogy hitelesítse az 1852. évi mérnöki felmérést és a rendezési munkálatokat. Ugyanakkor azt is előadták, hogy - a telekkönyvből megállapíthatóan - a bérelt kenderföldjeiket a szántóföldi illetőségükbe mérték bele, és ezzel — sf. egyezséggel ellentétben - lényegesen kevesebb szántóföldet juttattak nekik. Kérelmezték, hogy a régi telekkönyvben lefektetett mennyiségben kaphassák ki kenderföldjeiket. Ugyanez év őszén újabb kérvényt adtak be, amelyben sérelmezték, hogy a legelő és erdőelkülönítés alkalmával nem történt meg ,,a bírói hitelesítés”. Ugyanakkor a rétekkel is „megrövidítették” őket, az egységben lefektetett mennyiségnél kevesebbet mértek ki nekik. A válasz egy év múlva érkezett meg a kaposvári főtörvényszéktől, s ebben azzal utasították el panaszukat, hogy az 1851. évi egyezség szövege nem tartalmazza világosan az Illetőségen felüli rét mennyiségét. Nagyatád újból fellebbez, rámutat arra, hogy a rétiilletőségeket 800 négyszögöles holdban mérték ki, noha nekik 900 négyszögöles rét járt volna, és nem is az egyezségben lefektetett helyen adták ki azokat. A kiküldött bizottság - miután a földesúr is elismerte, hogy az egyezség a belsőségre is kiterjedt - elrendelte a végrehajtás teljesítését, és ezzel a hosszúra nyúlt per lezárult.30 Ma már nehéz pontosan megállapítani, hogy hol érte a rendezés során a mezővárost sérelem, mert - különösen az osztályozott holdak különböző négyszögölekkel történt számításával ezt nem lehet nyomon követni. Néhány arányt azonban összehasonlíthatunk. Az 1848/49. évi birtokösszeírásban - amely Döbrög pusztát is a határhoz számította - 6393 magyar holdat tüntettek fel Naigy- és Kis- atád határaként. Ebben 4798 magyar hold volt az úrbéri birtok, vagyis a határ 7 5 %-a a földesúr kezén volt. Az 1860-as évek közepén hivatalosan felmérték a községhatárokat, és Fényes Elek leíró munkája közölte Nagyatád határában lévő úri birtokok terjedelmét is, amely a Csuzy örökösök kezén volt. A mezőváros határát 1577 kát. holdnak jegyezték fel, az úri birtok 3373 kát. hold volt, vagyis a határ 74%-a volt ekkor uradalmi birtok.31 Ennek alapján úgy tűnik, mintha a földesúri birtok csökkent volna, de itt figyelembe kell vennünk azt, hogy a birtokrendezések után a földesúr saját adózás alatti területe került csak feljegyzésre, az összes többi terület (pap, mester, egyéb javadalmasok) földje a paraszti földek közé került. Vizsgáljuk meg ebiből a szempontból a Somogy megye alispánja által 1866- ban hitelesített telekkönyvet, amelyben Döbrög puszta nélkül -szerepel Nagy- és Ki-satád határa, amely 5360 magyar hold volt. Ebből 3574 hold volt az „úri birtok” és 1786 hold a „polgár birtok”. A Döbrög puszta nélkül számított határnak tehát egyharmada volt csak polgár birtok, 77%-a uradalmi birtok maradt.32 Nem kétséges tehát, hogy a hajdani földesúri birtok változatlanul túlsúlyban volt a mezőváros határában, s e súlya az úrbéri per folyamán növekedett! Valószínű, -hogy Nagyatád békés, és kézműiparral is bíró lakosai különösen nem berzenkedtek az ítélet ellen, vagy ha igen, annak hivatalos nyoma nem maradt. Feltételezhetően élősagítette a végső ítéletbe való belenyugvásukat az, hogy az úrbéri birtokper az akkori viszonyokhoz képest viszonylag nagyon gyorsan, még az önkényuralom és a provizórium idején lezárult. Más volt a helyzet Szigetváron. Itt a város közössége mögött egy, az igazságért folytatott hosszú harc emléke állott. Ez a mezőváros már 1851. január 31-én 299
