Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 18. (Kaposvár, 1987)
Bősze Sándor: Egyesülettípusok a dualizmuskori Somogyban (Harmadik közlemény)
Az antiszemiták tudósítása - nyilván jelentőségüket fokozandó - eltúlozta sikereiket. A kormánypárti Somogy, a belügyminisztériumi forrásokra hivatkozva, kisebb méretű rendezvényekről írt. A népgyűlés megszervezését célzó összejövetelre - Nemes Józsa aláírásával - kiküldött 100 meghívóra 20-25-en jöttek el.77 A népgyűlést a Korona Szállóiban akarták megtartani; tulajdonosa azonban nem adta át az igényelt termet. így a König-féle kocsmába vonult a hozzájuk csapódott 200 körüli hallgatósággal. Itt döntöttek az egylet megalakításáról. Elnöküknek Szalay Imrét, Károly testvérét választották meg.78 A hivatalos források79 szerint a Magyar- és Erdélyhoni Izraeliták Országos Irodája is tudomást szerzett a tervezett népgyűlésről. Erről jelentést küldött a belügyminiszternek, aki Jankovich László főispánt fokozott éberségre figyelmeztette. Az egylet szervezői 100 forintért bérbe vették a Korona Nagyszálló egyik termét, amelyet - ugyanakkor - a kaposvári izraeliták 300 forintért béreltek ki, így a szervezők az értekezletet valóban egy „zug-kocsmában” tartották meg. Miután kiszivárgott, hogy ezen Nemes Józsán kívül Lóránt Antal kaposvári rk. káplán is részt vett, a veszprémi püspök is kénytelen volt bekapcsolódni az ügybe: ,,.. . szigorúan meghagyta, hogy a Somogy megyében fölmerült zsidóellenes mozgalomban való részvételtől tartózkodjanak, az antiszemitikus egyletbe be ne lépjenek, vagy ha már beléptek volna, nevüket az egyleti tagok sorából töröltessék, s minden összeköttetést ezen egylettel megszakítsanak ...” Az egyesület alapszabálytervezetéről és tisztikaráról 1883. január 6-án döntöttek. A belügyminiszter a hozzá beérkezett novellatervet - fogalmazási okokra hivatkozva - nem fogadta el. Az egylet vezetősége a legjobban kifogásolt részeket átfogalmazta: „...az egylet arra akar szövetkezni, hogy egy tag sem vásárol zsidótól és nem ad el zsidónak, szabatosan mondva izraelitával nem bocsájtkozik üzletbe ...” Végül is alapszabályuk engedélyezésének nem maradt nyoma. Az antiszemiták tevékenysége a megyén belül sem merült ki az egyletalapítási kísérletben. 1883-ban antiszemita zavargások sorozata vonult végig az országon: „ .. . a mozgalomnak két nagy gócpontja alakult ki: az egyik a Dél-Dunántúlon, ahol a zsidó bérlők és kereskedők ellen, a másik az északi megyékben, ahol elsősorban a Galíciából betelepülő zsidó kiskereskedők, pénzkölcsönzők ellen irányult.”80 A dél-dunántúli régióban, ezen belül Somogybán, csaptak legmagasabbra az indulatok. Országos viszonylatban is — az érintett települések számát tekintve -, a megye járt az élen a következő színhelyeken: Barcs, Babócsa, Berzence, Bükkösd, Darány, Gyékényes, Istvándi, Kaposvár, Kisdobsza, Kötcse, Marcali, Nagydob- sza, Nemesvid, Nagyatád, Nagybajom, Szigetvár és Vízvár.81 A törvényhatóság - a kormány utasításainak is megfelelve - erélyesen lépett fel és pl. Berzencéről 10, Szigetvárról pedig 7 embert ítéltek el.82 Az 1884-es választásokra a felforrósodott hangulat volt a jellemző. Az antiszemiták azonban csalódtak, mert eredményeik jóval szerényebbek voltak a vártnál. Somogy hét jelöltjéből hárman - Gruber János, Szalay Károly és Imre - kerültek be a tisztelt Házba.83 A mozgalom a választásokat követve, az évtized végére lassan elhalt. A megye politikai élete azonban ezután is mozgalmas maradt. A kapitalista állam kiépítése felvetett olyan kérdéseket, melyek a még meglévő feudális maradványok felszámolásával, ill. kapitalista viszonyok közé idomításával foglalkoztak. E kérdéskörbe tartozott az egyház és az állam zavarmentesnek egyáltalán nem mondható kapcsolata. A közigazgatás és az egyház szétválasztása, a 256
