Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 18. (Kaposvár, 1987)
Bősze Sándor: Egyesülettípusok a dualizmuskori Somogyban (Harmadik közlemény)
Ezen népkör egy casinó féle társulat, amely az ország és a megyei politikai ügyekre is befolyást kíván gyakorolni: tagjai elégedetlen ügyvédek, néhány kenyeret vesztett tisztviselő és hivatalnok és a kaposvári eladósodott és tönkrement iparosok nagy serege, arra, hogy tekintélyes számú népet a vidékről bor és fuvar megtérítése nélkül össze lehessen csődíteni nem lévén kilátás, a népgyűlés tartása mellőzött, csupán [határozatképp] lett kimondva, hogy a kaposvári népkör osztja [a] pesti népgyűlés nézeteit, azon hozzáadással, hogy a kormánynak eddigi eljárását nem helyeselheti.”71 A népkört az ügyvédek „igazi balpárti” tagjai alapították. Az ő tevékenységük eredményeképp tört előre a kaposvári kerületben és a megye más körzeteiben a Függetlenségi és 48-as Párt az 1878-as képviselő- választásokon. A magyar kapitalizmus fejlődése együtt járt az ország társadalmi szerkezetének átalakulásával: az uralkodó osztály egyes rétegei - főleg a középbirtokosok - a gazdasági és politikai életben teret vesztettek, míg a burzsoázia a korábbinál kedvezőbb helyzetbe került, ami természetesen felszínre hozta az eddig látensen bujkáló ellentéteket, mivel az új magyar burzsoázia - annak felső és alsó rétegei egyaránt magukba foglalták a történelmi okokból éppen asszimilálódó zsidóságot. Ez a többirányú, sokszor ellentmondásos folyamat az 1880-as években ért arra a szintre, hogy egy Magyarországon áthullámzó politikai összecsapás kiindulópontja lett. A politikai antiszemitizmus legismertebb képviselője, Istóczy Győző 1875-ben lépett fel először a parlamentben. Nem sok sikerrel. Ezután lapalapítással és zsidóellenes egyesületek szervezésével próbálkozott. Ez utóbbi nem volt hiábavaló munka, mert a középbirtokosok, a katolikus papok és az egyetemisták közül több követője is akadt.73 Az antiszemita szervezkedéseknek vidéken is volt némi eredménye, különösen Pozsonyban. A nemzetközi antiszemita mozgalom és főképp annak németországi példájára életrehívott Magyarországi Nemzsidók Szövetségének Központi Egylete alapszabálytervezete ki is hangsúlyozta, hogy az „országban fiók-egyletek szervezendők .. . ”.//‘ Istóczyék 1882-1883-ban a mozgalom csúcspontját jelentő tiszaeszlári vérvád körül kavargó indulatokat is kihasználva - minden eszközt és módszert harcba vetettek. Ebbe a sorba illeszkedett a somogyiak szervezkedése is. 1882-ben huszonegynéhányan elhatározták, hogy egy somogyi antiszemita egylet megalakítására népgyűlést hívnak össze. A „12 Röpirat”, az antiszemiták központi lapja tudósított az esetről. Eszerint nagygyűlésüket 1882. október 30-án a Korona Szállóban 363 meghívott jelenlétében tartották meg. A rendezvény elnöke Nemes Józsa volt. A bőszénfai plébános, miután kifejezte örömét az antiszemiták eddigi sikerei felett, vázolta a megalakítandó védszöveükezet célját: „Társadalmunkat a teljes elzsidósodástól megmenteni. . . addig is, míg elkövetkezik az idő, midőn állami és törvényhozási intézkedéssel a zsidóság ... a keresztény államokat elhagyni kényszeríttetik.”75 Az antiszemita egylet Somogy megyei Keresztény Véd- szövetség néven megalakult, mellyel egyidőben kaposvári megjelenéssel — Népjog címen - hetilapot is alapítottak. Főszerkesztője Szalay Károly, kaposvári törvényszéki vizsgálóbíró lett. A korábbi függetlenségi képviselő 1884-ben a csurgói kerületből antiszemita programmal jutott be a parlamentbe. Egyébiránt mint ügyvéd ő volt a tiszaeszlári perben Sólymost Eszter édesanyjának jogi képviselője.76 tekezletet, melyben némelyek [a tötök-kérdésben] egy népgyűlés tartását indítványozni kívántak. 25 5
