Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 18. (Kaposvár, 1987)
Kanyar József: Fejezetek Dél-Dunántúl reformkori népoktatástörténetéből
nak és minőségének a növekedésével, az egyre inkább hivatásként dolgozó tanítók - már-már értelmiségi alapjaival - még akkor is jelentős változáson mentek keresztül, ha bennük - elsősorban — az egyházhoz és az államhoz hű alattvalók nevelését tűzték is ki célul. Ez az iskola már hatalmas művelődési örökséget őrzött falai között és adott át stafétabotként a kidturális élet folyamatát biztosítva. Ebben az iskoláztatási rendszerben a tanulóknak egyre növekvőbb hányadát tanították, mindenképpen észrevéve és .segítve közülük a legtehetségesebb paraszt- ivadékok jobbágysorból való kiemelkedését. Ha függött is ezeknek az iskoláknak a színvonala a falvak, az egyház- községek és a földesurak anyagi teherbírásától, mindazonáltal hatalmasan nagy kulturális örökséget jelentettek művelődésünk széles mezején. Míg a korszak előtti század népiskoláiba csak katekizmusok, énekeskönyvek, imádságos könyvek és abc-k kerültek tankönyvként, a reformkor 30-as éveitől már útjukra indultak és kézbe kerültek bennük az egyre szélesedő ismeretanyag áradása következtében a természettudományos ismeretek és a gazdasági tudnivalók új tankönyvei is. 2. Az 1845-ös elemi népiskolai szabályzat Hazai neveléstörténetünknek - az I. és a II. Ratio educationis után és az Eötvös-féle népiskolai törvény előtt - harmadik legjelentősebb közoktatásügyi rendelkezése: az 1845-ben napvilágot látott népiskolai szabályzat volt („Magyar- ország elemi tanodáinak szabályai”), amelyet alsófokú népiskolai rendszerünk állami reformtervezeteként, az ellenzéki reformmozgalommal szemben állva, saját hatáskörében hozott tető alá a kormány, amely azonban a felekezeti tanügyigazgatás elvén - amely évszázadokon át éltette és fenntartotta a teljes magyar népoktatást - jottányit sem változtatott. A Helytartótanács 25 224. számú - július 16-án kelt - 10 fejezetből s 88 pontból álló szabályzata, amelynek a példányát régiónkban csak a Tolna megyei Levéltárban találtuk meg, ott is a neoabszolutizmus-kori iratok között/* miután azt eredetileg az 1858-as „Schulfassion” iratokhoz csatolták. A szabályzat népiskolastruktúránk alapjának az alsó elemi iskolát (elemi iskola) deklarálta, amelyet mindenütt meg kellett szervezni, „ahol tanulásra alkalmas mindkét nemű gyermekek elegendő számmal találtatnak”, s amelyben az előírt tananyagot 6 éves kortól 12 éves korig kötelesek mindazok elvégezni, akiknek az életcélja nem kíván más tanulmányt. Magyarországon csak 1845-től beszélhetünk minden gyermek tankötelezettségéről királyi rendelkezés alapján, előtte csak a jobbágy-gyermekekre vonatkozott tankötelezettség „volt érvényben”. Az 1845-ben kiadott „elemi tanodái szabályrendelet”, tehát királyi rendelkezés volt, amelyben már minden szülő - bármilyen rendű és rangú legyen is - kötelezve volt arra, hogy gyermekeit hatéves korukban az al-elemi iskolába beirassa s azt velük hat-tízéves korukban elvégeztesse. Ellenkező esetben a szülőt megbüntették. A tankötelezettségnek állami rendelkezések útján való érvényesítése csak az 1850-es évek intézkedéseiben folytatódott, amelyet a bécsi kultuszminisztérium foganatosított. Mindezek után került csak sor az országgyűlés által megsza232
