Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 18. (Kaposvár, 1987)
Bognár Tibor: Fejezetek Szulok történetéből (1750-1812)
deti évi öt forintról tizenkét forintra, majd végül tizenhárom forint harminc kr*., cárra emelkedett egy féltelkes jobbágytelekre nézve, ,az egyre jövedelmezőbbé váló dohányművelésből befolyó összegek mellett a község Lakosságának nagy része számára különösebb megterhelést nem jelentett, ,s még az emelések folytán sem vált olyan tényezővé, amely kedvezőtlenül befolyásolta volna a jobbágyság anyagi életvitelét.7 A szerződéses jogviszony a jobbágyság számára az Urbárium bevezetése (1767) előtti időszakban némileg bizonytalanabb helyzetet jelentett, mivel a szerződések megváltoztatását ebben az időben hatósági garancia nem szabályozta, s így gyakorlatilag az uradalom tetszése szerint lehetett ennek menetébe - a jobbágyságra nézve esetlegesen kedvezőtlen módon is - beleavatkozni. Hogy mégsem történt ezzel összefüggésben a jobbágyság érdekeit alapvetően semmibe vevő intézkedés a birtokigazgatás részéről, annak magyarázatát abban találjuk meg, hogy az uradalomnak számottevő anyagi érdekei fűződtek ahhoz, hogy a korszak munkaerőhiányos viszonyai között a még kialakulatlan, fejlődésben levő községben a szabad költözési joggal rendelkező jobbágyokat helyben tartsa és ne kockáztassa azokat a jelentős1 összegeket, melyek a szulokiak által fizetett robotváltság- ból és egyéb befizetésekből az uradalmi kasszába beáramlottak. Ezek az összegek ugyanis igen jelentős részét képezték az egész csokonyai uradalom pénzgazdálkodásának.8 A szerződéses szolgáltatási rendszer - habár teljesen új alapokra helyezte a földesúr és a jobbágy viszonyát többek között olyan értelemben is, hogy bizonyos lazulást jelentett ebben a kapcsolatban - végeredményben azonban jogilag nem változtatott azon az alapvető feudális viszonyon, mely szerint a jobbágy a földesúr által részére biztosított ingatlanon csak a használati jogot birtokolta maradéktalanul és csak igen bizonytalan tulajdonosi jogosultságokkal rendelkezett, Ezeket a szerződéseket ideiglenesen, eleinte meghatározatlan időre, később határozott időtartamra kötötték. Általános jellegüknél fogva kiterjedtek a földesúr és jobbágy között fennálló valamennyi jogviszonyra, tárgyalták az úrbéri tartozások kérdését és a közös haszonvételek ügyeit egyaránt. Mind a jobbágy, mind a földesúr részéről fennállott a szerződések megszüntetésének lehetősége, mely a jobbágyságra nézve kedvező állapotnál fogva természetesen csak a földesúr kezében jelentett fenyegető eszközt abból adódóan, hogy az uradalom a jobbágyokat a terhes robotrendszerre elvben bármikor visszaállíthatta volna. Damoklész kardjaként ott függött a jobbágyság feje felett ennek a kedvezőtlen kilátásnak a lehetősége, mely alapjában semmisíthette volna meg a szerződések révén kialakult kedvezőbb berendezkedés folytán elért eredményeket. Az Urbárium behozatala nagy lépést jelentett ugyan a jobbágyság birtok- képességének megszilárdítása terén az ezt megelőző bizonytalan viszonyokhoz képest, azonban még mindig nem foglalt magában olyan egyértelmű szabályokat, amelyek a jobbágyság számára a jog- és vagyonbiztonságot egyértelműen meghatározták volna. Nevezetesen nem adta meg a jobbágyság számára feltétlenül a házak és ingatlanok adásvételi jogát. Hiába volt tehát elvileg biztosított már kezdettől fogva a jobbágy számára a szabad költözési jog, ezzel csak akkor élhetett, ha a szerződésekben kikötött katolikus helyettes állítási kötelezettségének eleget tudott tenni. Ez nemcsak megnehezítette, hanem sok esetben lehetetlenné is tette ennek a jognak a gyakorlati megvalósítását. A szabad költözési joggal szoros ösz223
