Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 18. (Kaposvár, 1987)
Bognár Tibor: Fejezetek Szulok történetéből (1750-1812)
szefüggésben lévő ingatlanforgalom kérdésében - melyet véglegesen csak a dolgozat időhatárán már jóval túlmutató törvények szabályoztak - a jobbágyságra nézve nem alakultak ki megnyugtató viszonyok a korszakban. Annak ellenére, hogy az uradalom és a község között fennálló szerződések, valamint az Urbárium is lehetővé tette a birtokigazgatás tudtával történt adásvételeket, mégis annak lehetünk tanúi, hogy a nem teljes egyértelműséggel megfogalmazott idevonatkozó rendeletek tág teret hagytak a különféle értelmezéseknek. 1787-ben ugyanis a vármegye képviselője pontosan az Urbárium azon pontjára való hivatkozással tiltotta meg az adásvételeket, mely pont szerint az uraság tudtával ezeknek nem lehetett volna akadálya. Ráadásul az adásvételek a bejelentés megtétele esetén az uradalom engedélye nélkül is lebonyolíthatók voltak az Urbárium értelmében.9 Sajátságos módon azonban a vármegyei tiltás ellenére az ingatlanforgalom továbbra is szabadon folyt a községben, mégpedig nem illegálisan, hanem az uradalmi nyilvántartásokban rögzített dokumentációtól kísérve. Ebből joggal következtethető, hogy az uradalom csak akkor alkalmazta a jobbágysággal szemben a vármegye esetlegesen kedvezőiden előírásait, ha úgy ítélte meg, hogy a konfliktusokból adódó következmények nem tesznek szükségessé a már bevált kapcsolatrendszerben lényegi változtatásokat. Tovább engedte azonban élni azokat a szokásokat, melyek ha bizonyos tekintetben nem is voltak szinkronban az írott joggal és a megyei irányelvekkel, azonban nem veszélyeztették, sőt községünk gyakorlatában egyértelműen elősegítették az uradalom és a jobbágyság minél zavartalanabb, és a lehetőségeken belül mindkét fél számára megelégedést eredményező együttműködését. Annak ellenére, hogy az uradalom vitás helyzetekben élt a robotszolgáltatásra való visszaállítással való fenyegetés eszközével, végül is azonban nem alkalmazta ezt a drasztikus megoldást, és 1805-ben véglegesítette a község pénzszolgáltatáson alapuló 1788-ban létrejött szerződését annak ellenére, hogy a község a birtokigazgatás rendelkezéseivel több esetben kollektiven szembehelyezkedett, amely az uradalom és a lakosság kapcsolatában esetenként komoly feszültségeknek lett a forrása.10 A szerződéses rendszer azonban egészében véve jótékonyan hatott a település gazdasági berendezkedésére és előrelátó, hosszabb távon való gondolkodásra ösztönözte a lakosságot. A robotváltság révén felszabaduló jelentős munkaerő, valamint a női- ás gyermekmunkának a termelésbe való nagyarányú bevonása nemcsak a dohánytermesztés egyre nagyobb méretekben való elterjedését segítette elő, hanem a környező községekhez mérten többszörösére emelte a jobbágytelki állományban termelt gabonaféleségek mennyiségét is.11 A robotterhek pénzzel való megváltását elvben ugyan már az Urbárium is lehetővé tette, azonban természetesen megfelelő anyagi háttér, vagy reális kilátás hiányában erre a törvényes lehetőségek ellenére is csak nagy kockázattal lehetett vállalkozni.12 Ez az oka annak, hogy a községek közül csak kevesen éltek ezzel a kedvezőnek ígérkező és gyarapodással biztató feltételeket magában hordozó lehetőséggel, és csak olyan településeknek volt erre módjuk, melyek - mint községünk a dohánytermesztésre — valamilyen árutermelő gazdasági ágazat művelésére tudtak berendezkedni. Nyilvánvaló, hogy a birtokigazgatás nem valamilyen kegyet gyakorolt a község lakosságával szemben, amikor lehetővé tette a pénzszol224
